Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

kép, amely a központi ellenőröket a dombóvári járásban fogadta. Olyannyira, hogy Hermanék a többrendbeli és súlyos természetű szabálytalanságok láttán — ezúttal először s utoljára — kérték a járás vezetői ellen a fegyelmi eljárás lefolytatását. A belügyminiszter nevében Blaha államtitkár hozta meg véghatározatát, mely szerint Kenézy László főszolgabíró és Szalay László dr. szolgabíró ellen hivatalos kötelességük nem teljesítése miatt a fegyelmi eljárást elrendelte.

128 A véghatározat indoklásában felsorolt mulasztások valóban oly súlyosak voltak, hogy a fegyelmi eljárás megindítását nem is kellett sokat magyarázni. A minisztériumi ellenőrök vizsgálatuk során ugyanis megállapították, hogy Kenézy László főszolgabíró a megkívánt havi tíz napot nem töltötte el járásában külszolgálaton. A kihágási ügyek körében észlelt és a későbbidkben majd külön is részletezett „szabálytalanságok és mulasztások megszüntetése, megtorlása és a nagytömegű elévülések megakadályozása végett rendelkezéseket nem tett".

129 A főszolgabíró fegyelmi ügyét Tolna vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya tárgyalta meg, s végeredményben a rosszallás fegyelmi büntetésével sújtotta. Kenézy beosztottja, dr. Szalay László szolgabíró a vizsgálati jelentésben feltüntetett hosszú bűnlajstromával még főnökén is túltett. A vizsgálat felfedte, hogy Szalay már előző működési helyén, a tamási járásban is a hibák és szabálytalanságok egész sorát követte el. A kihágási ügyek tárgyalását két, három, sőt négyhavi határidőre tűzte ki, s ez eleve késedelmessé tette az ügyintézést. „Az éveken át tartó erélytelen és feltűnően hanyag ügyintézés"

130 több mint ötszáz kihágási ügy elévülését s 1826 pengő anyagi kárt okozott. A szorgalmasnak aligha nevezhető szolgabíró a dombóvári járásban 1926 novemberében kezdte meg tevékenységét. A bizottsági vizsgálat adataiból kitűnt, hogy régi munkastílusán itt sem változtatott. Így történhetett meg az, hogy 1927-ben például hetven kihágási ügy évült el, ami azt jelentette, hogy a szolgabíró a törvényben meghatározott időn belül egyáltalán nem tartotta meg a tárgyalást. Mindezek miatt Tolna vármegye alispánja 1930. július 26-án Müller Imre tb. főszolgabíró fegyelmi vizsgálóbiztossá történt kinevezésével

131 megindította a fegyelmi vizsgálatot Szalay László szolgabíró ellen. A fegyelmi vizsgálat a központi revízió által felfedett mulasztásokra alapozta eljárását. Ezekről szólva, Szalay maga is elismerte, „hogy az észlelt mulasztások fennállanak", de hibáját kisebbítendő hangoztatta: „a rendelkezésre álló díjnokot naponta utasítottam a pénzbüntetés behajtására".

132 Ez a védekezés azonban már nem sokat javított Szalay pozícióján. Így a közigazgatási bizottság vétkesnek mondta ki dr. Szalay László szolgabírót, s ezért a magasabb fizetési osztályba való előlépésének három évre való elvonásával büntette. E fegyelmi büntetést követően a vármegye közvéleményét a minisztériumi vizsgálat már csupán egyszer, 1931 elején foglalkoztatta, amíkoris a törvényhatósági bizottság a belügyminiszter összefoglaló leiratát tudomásul vette. Igaz, ennek a tudomásulvételnek volt egy szépséghibája is. A leirat felett ugyanis a bizottság a kisgyűlés javaslatára

133 olvasatlanul és minden ismertetés nélkül átsiklott, s így az a célját nem is teljesíthette. 392