Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

A minisztériumi ellenőrzés adatai alapján bizonyos, hogy Reich Oszkár, a simontornyai járás főszolgabírója elmulasztotta teljesíteni a községek helyszíni ellenőrzését. A vizsgálat ugyanis megállapította, hogy Reich Oszkár több községben, így például Gyönkön, sem 1927-ben, sem 1929-ben nem tartott vizsgálatot. A főszolgabíró e mulasztása márcsak azért is súlyosnak minősült, mert az egyik belügyminiszteri rendeletünk

118 expressis verbis kötelezte a járási főszolgabírókat, hogy útiátalányuk terhére járásuk területén havonta legalább 10—10 napot külszolgálaton töltsenek. Reich tehát e rendelkezésére álló évi 120 napból nyugodtan szakíthatott volna időt a községek végiglátogatására. Mindebből látható, hogy a simontornyai járás főnöke a felügyeleti tevékenység során egyáltalán nem tüntette ki magát. Ám Reich közigazgatási, ügyintézői munkája is kívánnivalókat hagyott maga után, olyannyira, hogy a vizsgálati jelentés lakonikusan leszögezte: „Az ügyiratok érdemi elintézése sem történt sok esetben szabályszerűen"... a kihágási nyilvántartás és pénznapló vezetése „rendetlenül történt", aminek oka elsősorban az volt, hogy a főszolgabíró „a segédszemélyzet munkáját évekre visszamenőleg nem ellenőrizte".

119 A közigazgatás rendezéséről szóló törvény parlamenti vitájában az ellenzék, elsősorban a szociáldemokraták, harcosan rámutattak az ellenforradalmi rendszer közigazgatásának anomáliáira. Györki Imre szociáldemokrata képviselő odáig ment, hogy a közigazgatási apparátusról nem is beszélt másként, mint „a mindenkori kormánypolitikai pártszervezetéről".

m Ezt bizonyítandó, kifejtette többek között —, hogy a főszolgabírák ellentmondást nem ismerő és nem tűrő tisztviselők. Az egyik közbeszóló képviselő korrigálva és kiegészítve Györki megállapítását, hozzátette :

r „A főszolgabíró, az egy nagy úr".

12í Aligha esünk túlzásba, ha Reich Oszkárt a „nagy úr", s „az ellentmondást nem tűrő" főszolgabírák közé soroljuk. Gyakori önkényeskedéseiről, hatalmi pozíciójával való visszaéléseiről már felettesei, a törvényhatóság központi tisztviselői is tudomást szereztek. A miniszteri bizottság sem mulasztotta el jelentésében felsorolni a főszolgabíró viselt dolgait. Ezek közül az élre a főszolgabíró és a gyönki kaszinó viszálya kívánkozik, melyből a községi jegyzők húzták a rövidebbet. Reich ugyanis „a főszolgabírói tekintély felhasználásával arra bírta az alá rendelt községi jegyzőket, hogy azok, a vele ellenséges viszonyban álló gyönki kaszinóból lépjenek ki".

m Ez az eset is jelezte, hogy a főszolgabíró ellenszenvét, vagy haragját nem volt tanácsos kihívni. Ezt tán Becker Sándor gyönki lakos tudta a legjobban, ő bizonyára azok közé tartozott, akiket Reich nem szívlelt. Bizonyítja ezt az, hogy a főszolgabíró Beckert, azért, mert tanonca másodízben maradt el a leventeoktatásról, tárgyalás megtartása nélkül 80 pengő pénzbírsággal sújtotta. A miniszteri tanácsos joggal állapította meg erről az ügyről, hogy az eljárás teljesen szabálytalan, a döntés pedig túl súlyos volt. A főszolgabíró nem kapott dicséretet azért sem, mert a járás néhány lakosát minden alap nélkül üldözte, zaklatta. Ezek közé tartozott dr. Orbán Márton is, aki ellen felhívást adott ki a gyönki csendőrségnek, hogy nevezett forradalmak alatti magatartását nyomozza, s nála fegyverek után kutasson.

123 Sorolhatnók még tovább azokat a visszaéléseket, túlkapásokat, amelyeknek elkövetésétől a járás első tisztviselője sem riadt vissza. Mindezek azonban 390