Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

gátló tényezők (pl. betegség) fennforgása esetén utasíthatta azt vissza. Hogy a megyei tisztviselők fizetése milyen régi múltra tekint vissza, elég utalni az 1546:XI. te. 2. §-ára, amely azt mondja „hogy úgy az alispán, mint a szolgabírák elégedjenek meg az ő szokott fizetésükkel... mindegyik az adókivevö kezéből vegye a maga fizetését".

39 A megye az 1868. évi költségvetésben az illetményeket az 1867. évi tényleges fizetésekkel azonosan az alább feltüntetett összegekkel irányozta elő. Külön rovaton a megyei tisztviselőkét, külön rovaton a közbiztonsági személyzetét és a megyei cselédség évi béreit. A tételbontás a megye fő feladatainak (közigazgatás, jogszolgáltatás stb.) megfelelően taglalja a fizetéseket és a béreket. (A többi rovatnál ezt következetesen nem juttatják érvényre.) /. A megyei tisztviselők rendes fizetése A megyei tisztviselők rendes fizetése rovaton belül külön tételen irányozták elő a közigazgatási, a törvénykezési és a telekkönyvi személyzet fizetését. 1. Közigazgatási szakban tételen a költségvetési tervezet nem választja szét a központi és a járási apparátus létszámát és illetményét. Az alábbi csoportosítást a költségvetés mellékleteként szereplő )5

bérjegyzések"-ből állítottuk össze: Egy fő évi összes évi Létszám fizetése fizetés Központi apparátus: Első alispán 1600 1 600 Másodalispán 1400 1400 Főjegyző 1200 1 200 I. Aljegyző 800 800 II. Aljegyző 700 700 III. Aljegyző 600 600 Főpénztárnok 1000 1000 Alpénztárnok 700 700 Levéltárnok 700 700 Főszámvevő 900 900 Alszámvevő 600 600 Főorvos 600 600 Főmérnök 550 550 Almérnök 400 400 Kiadó 600 600 írnok 2 400 800 írnok 2 350 700 Díjnok 3 300 900 Központi apparátus ossz. 22 14 750 326