Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277
Pilisen a regulációs per 1807-ben kezdődött és 1829-ben ítélettel zárult le. 147 A perindítás körülményei azonosak voltak. A helytartótanács itt is elrendelte az uradalmi felmérés ellenében, hogy az 1767-ben készült úrbéri tabellára „a régi urbáriális lábra" visszaállíttassanak. 148 Az uradalom válasza a regulációs per megindítása volt. A „Földesúr kénytelen az Urbáriumhoz ragaszkodni, a birtokot és az adókat ehhez mérsékelni, ezért az uradalom kívánja a község elöljáróit előállítani, és minden lakos birtokát felmérettetni és eszerint kiosztani". 149 A pilisi regulációs perben különösen szemléletesen fogalmazódott meg az uradalom — a földesúri tulajdonjog kihangsúlyozására épített — álláspontja a jobbágyi földek telkenkénti, mérnöki kimérése kérdésében. Az uradalom a Pilisen is gyakorolt adásvételt sem kívánta figyelembe venni, mert „ha volt is... törvénytelen volt". (Werbőczy I. Pars 30. cikke szerint.) A perben a jobbágyok ennek ellenkezőjét, az úriszék előtt lezajlott .adásvétel gyakorlatát sikeresen bizonyították. 150 Mivel a regulációs perben megállapított összes remanencia a jobbágyot illette .meg, ezért ezen földek allodizálása, irtás jellegük bizonyításával történt. 151 Így a sajátos földhasználati viszonyok, a rögzítetten telki állomány és a szokásban volt adásvétel következtében, a földek mérnöki kimérése után, az uradalom általi irt vány vissza váltás, amely az allodizáció egyik formája még könynyebben zajlott le a Sárközben. Az irtások nagy szerepük miatt különös fontosságot kaptak a regulációs perekben. Ennek okát a pilisi perben a jobbágyok egész világosan kifejtették. „Majnem egész határunk irtás", de sem a szántók, sem a rétek között olyan irtások nincsenek, amelyeket a per idején tettek volna, ezeket mind atyáink irtották és alakították művelhetőkké. 152 Az uradalom az irtásokkal kapcsolatosan, kezdetben földesúri jogait hangoztatta, így az irtásokhoz szükséges földesúri engedély bemutatásához ragaszkodott, de csakhamar számára a legkedvezőbb és az irtások visszaváltásánál általában a leggyakrabban használt jogi érvre hivatkozott, miszerint az 1767-es Urbárium 2. pont. 2. §-a kimondja: „Ha a régebbi időbeli irtások idővel házhely után járó telki földek, szántók, rétek közé számíttatnak, úgy irtás jellegüket elvesztik, vagy ha az irtok elköltözködtek, így az irtás gazdát cserél, és jelen birtokosai ezekhez pénz és munka nélkül jutottak, visszaváltásuk esetén a földesúrnak térítést nem kell adnia, mivel a haszonvétellel az irtok munkája megtérült". Mivel Pilisen is rögzítetlen volt a telki állomány, tehát az irtásokat ennélfogva nem lehetett közéjük sorolni, azonban a földek szokásban levő szabad adásvétele, amely addig egyértelműen előnyös volt, most hátrányos helyzetbe hozta a jobbágyokat. 153 A regulációs perekig az úrbéri állomány után járó szokásos mértékű szolgáltatás mellett használták az allodiális földeket, aminek következtében a majorsági jellegük erősen elhalványodott. A rendezés lefolyása után már ügyelt az uradalom arra, hogy majorsági földjei az évről évre megkötött haszonbérleti kontraktussal majorsági jellegüket megőrizzék. 154 303
