Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

a döntés jogát azzal, hogy ők jelöljék meg, milyen módon kívánják a 65 sessiót maguk között felosztani. 131 A perben az uradalom álláspontját, így fogalmazta meg: „Az uradalmi 10 sessió azon a tájon került kijelölésre, ahol a lakosok a földeket urbáriálisként! elfogadni nem akarták". 132 Itt nyilvánvaló tudatos el­ferdítésről van szó. Azokat a földeket nem akarták a jobbágyok súlyosabb szol­gáltatások vállalása mellett elfogadni, amelyeket eddig lényegesen kedvezőbben, részben cenzualitásként használtak. A kimérés a helyszínen a legszembetűnőbb földrablást világította volna meg a jobbágyok előtt, ezért az uradalom a per során cselhez folyamodott és azt ígérte a decsieknek, ha birtokuk sor szerinti kimérését megengedik, a 65 1/2 sessiós felüli földeket, amelyek a jobbágyok állítása szerint már hosszabb ideje a dicális conscriptióban is szerepeltek, birtokukban remanentiaként meghagyja, a rétekre úgyszintén ezt ígérte és azt, hogy ezeket az árvízre tekintettel a harmadik klasszisba számítva, duplán fogja kiadni. 133 A kimérés végrehajtása már világosan feltárta a jobbágyok előtt károso­dásukat. 134 Így panaszkodtak erről: „Az uradalom irt vány földjeinket elvette és azon 10 sessió neve alatt használtatnak, melyeknek a 65 2/4 jobbágyi sessió és az irtásföldek között kellett volna kikerülni... ezenkívül contributio és dézsma alatt volt zsellérföldjeink is a 65 2/4 sessióba kiosztódtak és mivel az elfoglalt irtásföldekből a 10 sessió ki nem került, az uradalom még a Dárfoka mellett levő kertjeinkből is pótolni kívánja". De az uradalom ekkor már biztos pozí­cióból hivatkozott a sor szerinti mérés következményeire, amely szerint az irtás­földek egy részét az elvett zsellérföldek pótlására használta fel és „a béke helyreállítására" a kimérés mielőbbi meghitelesítését kérte. 135 1833-ban újított regulációs per indult meg Decs község és az uradalom kö­zött. A jobbágypanaszok a régiek voltak, az úrbéri foldj árandóságok megkiseb­bítése, 136 a sor szerinti méréssel történt egyéni károsodásuk, 137 a 87 3/4 hold szabad adásvétel útján Kliegl Sándor árendástól szerzett irtásszántó, 138 és a 33 embert érintő 81 2/4 hold zsellérföld allodizálása, 139 hasznavehetetlen víz­áradásos földek, irtások jobbágyi kompetenciába számítása, 140 rossz mérés, melynek következtében a házi fundusok kicsisége után járó szérűsföldjük víz­áradásos kaszálókban adatott ki. A pereskedés több mint 30 évig folyt még. A deosi jobbágyok kifosztásuk felett érzett elkeseredésüket ezután már keményebb szavakba foglalták: „Föl­mérést csinált azzal a céllal, hogy ami földjeinkből a kompetencián felül marad­na, azt új sessióba fogja ránk kiosztani, kaszálóinkba és rétjeinkbe pedig soha háborgatni nem fog, örökösen meghagy, de most vesszük észre, megcsalt, sok lakos szántóját elvette, magának 10 sessiót... a mi atyáink által pénzen szer­zett földjeinkből, irtásainkból, melyek már 60—70 esztendősök, kihasított". 141 A jogtalanság Bécsbe a királyi kancelláriához is elűzte a decsi jobbágyokat, de meg kellett elégedniök a peres út további folytatásával. 142 A vármegyé­hez, a helytartótanácshoz intézett panaszos leveleikben 143 sorozatosan arról panaszkodtak, hogy az uradalmi fiskális szándékosan húzza a pert, halogatja a perbeli feleletet. 144 A kapott válaszra jellemzőként szolgáljanak a következők: „ ... az úriszék ítélete helybenhagyatott s nem adtunk igazat a jobbágyoknak, de az új rendező pert uraságtok siettessék". 145 E perben 1848-ig újabb ítélet nem született és csak az úrbériség végleges felszámolása zárta le e régóta vajúdó kérdést. 146 301

Next

/
Oldalképek
Tartalom