Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

tanak. Az Urbárium szerint a megállapított sessiószám után 55 öl fát tartoznak bevinni és 200 öl fát vágni. Robotmunkában 1 öl hordása, beszállítása 2 marhával 289,5 napot, gyalog 579 napot tesz ki. Az összes szolgáltatás értéke gyalogos munkában kifejezve: 2592,5 nap, és ezt átszámítva 9,20 krajcárral 793 forint 36 krajcár, ebből 12 forint 76 krajcárt elhagyva, 781 forint megváltható szolgáltatást tesz ki. A földbér a 219 ház után 219 forint. Így az összes pénzszolgáltatás 1000 forint, ami megváltható. A hosszúfuvar kérdése. Az 55,5 sessió után 13,5-el tartoznak, 3—4 lóval, egyet Győrig, egyet Veszprémig, vagy Budáig kell adniok. Tojás 1000 db jár, a többi konyháravalók fennmaradnak. Az öregbíró és a kisbírák tized- és kilencedmentesek, de az uraság embereit dézsmáláskor kötelesek tartani. A hátralékos 400 nap robot helyett egy kukoricagórét emeltet az uraság. Minden földi terményből és egyéb, kilenced alá eső javaikból is igazságos kilencedet szed, tizedet is „az uraság természet szerint magának megtartja". Vadászat, erdők, vizek, vendégfogadó-tartási jog, mészárszék, pálinkaégetés ós egyéb, uraságot illető beneficiumok iránti jussait és jurisdictáóját az uraság fenntartja. Az ugyancsak 1779. IV. 24-én

106 Decs és a bátaszéki apát között 10 évre kötött szerződés a községi tabellába fel nem jegyzett 10 sessió föld létezéséről tanúskodott107 Eszerint egy sessió után 104 napot véve 1040 nap a robotszolgáltatás. Ennek felét az uraság „könyörgésre" elengedte, másik felét, amely 520 napot tesz ki, és 20 krajcárral átváltva 104 forint, megváltható a község által. A naturálékért 4 forintot, a hosszúfuvarozásért 2 forintot, pálinkaégetésért 100 forintot, a mészárszék árendája fejében 30 forintot, összesen 240 forintot fizetnek a decsi jobbágyok. Az irtások jogcíme (titulo extirpaturat) alatt kiadott földeket és a székedi rétet is kaszálás jogával és robotbeli adózás nélkül használhatja a község. Nézzük meg, mit hozott a földek feljegyzése és a nevek szerinti összeírás az uradalom és a jobbágyok számára. Az 1767. évi úrbérrendezés során a határ fölmérését nem hajtották végre. Az ekkor készült úrbéri tabellákba csak bemondás alapján írták be a jobbágyi földek számadatait. Birtokegységünkön, ezt megelőzően birtokszabályozás nem volt, így az Urbárium által adott jogi alapon ment végbe először, az uradalom háziszabályozásával, az úrbéres földek mérnöki felmérése. Ez a szabályozási mód a remanenciák további sorsára nézve volt döntő jelentőségű. (Remianenciális földnek a jobbágyok kezén levő vagy úrbéres szolgáltatások ellenében minden további nélkül birtokukba vehető valóságos, valamint az urbáriumokban összeírt, hivatalosan úrbériképp nyilvántartott névleges földmennyiség között meghúzódó különbözetet nevezzük.) A felméréseknél ugyanis előtűnt a remanenciális földek nagysága, de ezt az uradalom nem fedte fel a helytartótanács előtt. Továbbra is annyi földet tekintett úrbéresnek, amennyit az urbárium feltüntetett, a többletföldekkel pedig egyénileg rendelkezve, külön szerződést kötött rájuk. (Pl. Decs, 1779-es szerződése.) Bár az Urbárium tilalmazta a remanenciális földek úrbéres jellegének megszüntetését és majorságivá alakításukat, mivel az uradalom a tárgyalt korszakunkban önálló szántóvető majorsági gazdálkodást nem folytatott, így ekkor még nem volt gyakorlati jelentősége az úrbéres és majorsági földek eltérő jogi természetének. Kurialitását Decsen is részint szőlőnek osztotta ki, részint az irtványföldekkel együtt! átengedte a jobbágyoknak, és utánuk kilencedet, tizedet, „dupla dézsmát" szedett be.

108 Pilisen 1779-ben a gyepüi és elővízháti, később 296