Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277
Az 1767-es Urbárium elrendelte ugyan, hogy a nagy telekegységek megnyirbálása után kialakuló remanenciákból új jobbágytelket kell alakítani, de a gyakorlat azt mutatta, hogy ezeket legtöbbször megtartották a földesurak. 65 Ily módon az a földközösségi földeket kisajátító s rajtuk önálló gazdálkodást kiépítő, már megindult allodizáló eljárás, amely a földesúri magántulajdon és a „vélt paraszti köztulajdon" harcának tekinthető, s amely a földközösség és ennek leglényegesebb funkciója, területnövelése ellen irányult, az Urbáriummal legalizálódott, sőt meggyorsult. 66 Tehát az Urbárium csak ott korlátozta a földesúri allodizációt, ahol az előrehaladott volt, egyébként az új felmérés, a reguláció s vele a remanenciális földek kisajátítása, irtványföldek visszavétele ezután még fokozottabban érvényesült. 67 Hátrányos hatású volt az Urbárium abból a szempontból is, hogy a földesuraknak pontosan megszabott robotszolgáltatást biztosított, bár ezt a jobbágy túlrobotoltatásától való visszatartása céljából tette. 68 Az Urbárium így a helyi viszonyok legteljesebb figyelmen kívül hagyásával rendelte el — az összes községben, ott is, ahol a robotmunkára nem volt szükség — az évi 52 nap igásrobotot. 69 Azokban az uradalmakban, ahol ezután sem épült ki a földesúri szántóvető gazdálkodás, ott a továbbiak során is, szerződésben válthatta meg munkakötelezettségét a jobbágy falu. 70 Az Urbárium itt is súlyosbította a jobbágyok helyzetét, mert a megemelt robotszolgáltatás alól 1767. után, már csak több pénz lefizetése ellenében lehetett mentesülni. Az úrbérrendezés nagy hibája volt, hogy míg a rendeletben megállapított nagysághoz képest többletként mutatkozó földeket sok esetben ténylegesen is elvette, addig a megengedettnél kisebbnek talált jobbágyföldeket nem növelte meg, csak azt szögezte le, hogy pl. a 3—4 holdas birtokcsökevény az egész telek hányad részének felel meg. 71 Ezzel a jobbágyság egyik nagy számú rétegének, a zsellérségnek a gazdasági hanyatlását pecsételte meg, mert az Urbárium a földhasználati viszonyok véglegesítésével lezárta gazdasági fejlődése lehetőségeit. Az 1767-es Urbárium a majorsági és úrbéres földterület elválasztásával, kategorizálásával a földhasználatban azon időre kialakult állapotot jogilag véglegessé tette. 72 Az úrbéres telki állomány lerögzítése két nagyon fontos következményt vont maga után. A földesúr ugyan az úrbéri tabellákba bejegyzett földeket nem csökkenthétté és ennyiben biztosította a jobbágy földhöz való jogát, de az úrbéri keretek megmerevítése nagy hátrányt is jelentett számára. 73 A földesúr érdekében álló joggyakorlat évtizedeken keresztül az úrbéri föld fogalmát az 1767-es Urbárium által megszabott földekhez kapcsolta, 74 így tulajdonképpen az összes úrbéri tabellán kívül létező földek tekintetében, a földesúri tulajdonjog kiterjesztésének alapjául szolgált. Eképpen az Urbárium jobbágyvédő céljával ellentétesen a jobbágyság vagyoni differenciálódását, helyzetének súlyosbodását eredményezte, amellett, hogy a jobbágyság fokozott adókizsákmányolása egyik eszközének tekinthető. 75 Területünk vonatkozásában általánosan megállapítható, hogy az Urbárium bevezetése, bár ez úrbérpótló szerződésekkel (1768-tól 1800-ig) elhúzódott, az addig egybemosódottan jelentkezett földhasználati viszonyok elvi tisztázását eredményezte. Az úrbéri rendelet majorsági és úrbéres föld fogalmai lerögzítésének gyakorlati előnyeit már az 1767. után megkötött szerződések kihasználták, így az eredeti kis terjedelmű majorsági földet irtás jellegű marad vány földekkel növelte meg az uradalom, s erre időről időre külön szerződést kötött, de a jogi 19* 291
