Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

A 18. század második évtizedében e földhasználati formában, a szabályozott talaj váltórendszer elterjedésével, differenciálódás következett be, és a földközösség korlátozó ereje kezdett hatni, ez alapon kristályosodott ki az a gyakorlat, amely szerint a földesúri és állami adókivetés, illetve viselés alapjává, az egyegy jobbágy által használt földterület, illetve az általa birtokolt igaerő vált. A földhasználat a földközösség ezen fejlettségi fokán a következőképpen érvényesült: A faluközösség a határ egy részét a falu területén, művelés alá fogta, amelyen belül már tilos volt a szabadfoglalás. Ezt a területet a nagyságtól, minőségtől, a falutól való távolságától függően „táblákra" „,nyomásra", „vetőre" és ezen belül „dűlőre", „holdra" (nem azonos a hold területegységgel) és esetlegesen „nyílra" osztották és a már fentiekben részletezett módok valamelyike alapján a földközösség tagjai részére kiosztásra került. Mivel a 18. század legfontosabb termelőeszköze az igaerő volt és ha a kiosztás vidékenként változó mód szerint történt is, mindig ez maradt az elsődlegesen meghatározó. Megközelítőleg ilyen formában létezett a 18. század első harmadában az ország nagy részén, a szabadfoglalásból kialakult osztásos földközösség, amely szerint tehát a földeket nem egy meghatározott területre rögzített gazdálkodási mód szerint, hanem az állatállomány nagysága alapján használták, az adózásban pedig a földesúrnak fizetendő földbér vagy cenzus és a robot együttes vállalását jelentette. Vázlatosan szeretnénk a következőkben még az egyenlőtlen elosztású földközösség legfejlettebb formájára is utalni. Az egyenlőtlen elosztás legfejlettebb formája a sessió szerinti földosztás volt. A 18. századi sessió még változó terjedelmű volt, eszerint több megoldás alakult ki: 1. a falu egész határát, a megművelt egész területet sessiókra osztották és eszerint, valamint az igásállatok száma után történt a föld kiosztása, illetve újraosztása, 2. a településen élő jobbágyokat sorolták osztályba az igaerő alapján. Ennek megfelelően a falu határában levő telkek száma, hol többre, hol kevesebbre jött ki az igások számától függően. A földhasználat ilyen módja mellett a szántóterület növekedésével arányosan, a földközösség időről időre növekvő földmennyiség fölött gyakorolja osztó funkcióját. Időbeli határt, e gyakorlatban előfordult formák között, meghúzni nem lehetett, gyakran, sőt általában összefonódtak egymással, amit a források a jobbágyi használatban lévő földek különböző néven történő említésével teljesen világossá tesznek. A földközösség fennállásának — a szabad foglalásnak és az újraosztásos földközösségnek egyaránt — alapvető feltétele a tényleges szükségletet meghaladó földbőség és a földekben való válogatás lehetősége volt.

49 Az irodalom nem teljesen egyértelműen foglal állást a földközösségi és az egyéni földhasználati forma időbeli elválasztása kérdésében. Az eltérés abban állt, hogy a sessió szerinti földosztás, az egyenlőtlen osztás egyik fajtájaként még földközösségi földhasználati forma-e,

50 avagy a sessió szerinti földhasználatról, amely egy fejlettebb szakaszt jelez, mint az egyéni földbirtoklási forma egyik válfajáról, csak a földközösség felbomlása után beszélhetünk-e.

51 Nyilvánvalóan átmeneti időszakról van itt szó, arról az időről, amikor az újraosztás már megszűnt és a földek az utolsó kiosztás aránya szerint rögzülve kapcsolódnak a belső telekhez. A rendelkezésre álló földhasználati adatok alapján a kér286