Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

példát találni, mint egy újabb „rudnyánszkyádát". 1787. május 6-án Balogh Péter megyei esküdt Pakson tartózkodott, katonatisztek társaságában (a népszámlálási adatok helyesbítésén dolgoztak), amikor Rudnyánszky báró nyílt utcán elmondotta őt mindennek. Ahogy Balogh írja: „szemtül-szembe is azt mondotta, hogy szamár és hunczfut vagyok", a tiszt-uraikat pedig arra buzdította, hogy ne mutatkozzanak együtt „az ilyen ebatta, incapax, semmire való emberrel", aki éppen olyan „hunczfut, mint a Báttya az Balogh Esvány és Forster sógora és meg nem nyukszik addig, míglen Balogh Fő Bírónak az jobb orczáján az Akasztófát, ball orczáján az Kerékét reá nem billeg ezteti". A j urassor elégtételt kér, valamint az eset jelentését a Helytartótanácsnak, „mert nagyon szégyellem azokat a rút szavakat". A méltóságos báró azonban nem elégedett meg a járási tisztségviselők pocskondiázásával, hanem „rút és otsmány szavait a tekintetes, nemes vármegyére fordítván", ennek vezetőit is elmondta mindennek. A báró szerint „ezek a leg kisebbtiil a leg felsőbbig valamennyi mind hunczfut, gaz emberek, spiczpubok és akasztó fára valók s hogy minyájon megérdemlik, hogy nyakokra vass nyakraváló adatnék". Külön skitér a jelentés arra is, hogy a báró „miképpen föstötte le a t. Vicispány Urat", szerinte ő is „hunczfut, mivel ex-jesuita volt". Végül csattanóként a báró jókívánsága, illetve megoldási javaslata: „Egy négyszegletű kerekekkel rendelkező kocsit kellene nekik készíttetni, arra felültetni a megyei tisztviselőket és hagyni, hogy a szekér addig menjen, amíg ég és az említett urakból a lélek elszáll".

219 Rudnyánszky báró ellen e kijelentései miatt büntetőper indult, amely — tekintve, hogy a jozefinista igazságszolgáltatás malmai is lassan őröltek — nem fejeződött be 1790-ig és így a megye egyik akkori „fenegyereke" II. József rendszerének bukása után nemzeti hős pózában léphetett fel, azonnal meg is választották táblabírónak. Az ehhez szükséges gyakorlati ismereteket — állandó hatalmaskodásaival, paraszt- és zsidóveréseivel, renitenciá jávai és rágalmazásaival — az előző években valóban megszerezte. 265