Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

harmadnapra elpusztult. A naplók alapján úgy tűnik, hogy a kereskedő (felperes) a völgységi járásban tartózkodhatott huzamosabb ideig, mert a feleletváltás továbbításában egyaránt részt vett a földvári és a völgységi járás szolgabírája. Előbbi (Forster) még Daróczynak egy-két magvas replikáját is bejegyzi naplójába: „a vásárlónak óvatosnak kell lennie" (emptorem cautum esse oportet), illetve „a szerencsétlenségért vagy balesetért az eladó nem felelhet" (neque pro infortunio vendentem respondere posse) — tanúsítva, hogy a perbeli feleletváltás ebben az időszakban az érdemi válaszok megfogalmazása helyett inkább jogi közhelyek ismétlésére szorítkozott.

190 Sok esetben csak a szolgabíró közreműködésével kapták meg pénzüket, vagy munkabérüket mesteremberek, néha még seborvosok, illetve jogászok is: a Rudnyánszky-családot pl. Modrovics János ügyvéd háromévi honoráriuma (450 ft.) elnyeréséért perli és a naplók szerint a vice-judliumnak gyakran kellett foglalkozni az ügyben megszületett közbenső ítéletekkel, valamint a „fenegyerek" Rudnyánszky báró ezekre adott válaszaival. Egyébként talán egy szolgabíró egész munkaereje kellett volna ahhoz, hogy a paksi báró gyakori túlkapásait, hatalmaskodásait kivizsgálja — és ez a munka egyáltalán nem volt hálás a judlium számára. Egy példát erre: 1785 szeptemberében kapta kézhez Forster szolgabíró gr. Széchényi Ferenc egy rendelkezését, amelyben a kerületi főispán — Rudnyánszkynak egy (paksi birtokostársaival folyó) perében döntve — megtiltja a paksiaknak, hogy a bárónak szolgáltatásokat (datias) teljesítsenek. Ezzel kapcsolatos a szolgabíró naplóbejegyzése: „Minthogy engem a méltóságos báró szept. 2.-án a nyílt uccán, minden különösebb ok nélkül megtámadott... és 50 bottal fenyegetett meg, nem vagyok bizonyos abban, hogy a levelet át tudom adni neki és el tudom őt tiltani a jogellenes cselekmények elkövetésétől, hacsak állami támogatást (azaz karhatalmat — HL) nem biztosít nekem Excellenciád".

191 Szintén csak szolgaibírói közreműködéssel jutott hozzá orvosi honoráriumához Dallos József bölcskei seborvos (ő azért tett panaszt, mert a helyi bírák nem akartak a gyógyításért fizetni, egy füst alatt azonban azt is kérte, hogy a megye tiltsa el a gyógyítástól a parasztokat); így kapta meg vállalkozói díját egy szekszárdi szűcs (aki Perczel Gábor özvegyétől sehogy sem tudta megkapni a munkájáért járó 280 forintot, ezért a megye segítségét kérte).

192 A nemesi családokban bekövetkezett halálesetek után, az osztályperek előkészítése érdekében gyakran 7—10 napon át a szolgabíró mással sem foglalkozott, mint a leltárt állította össze; más esetekben részt vett az egyes földesurak számadásvizsgáló székének (Sedes Censuralis) ülésén, ahol az ispán adott számot urának tevékenységéről a megyei tisztségviselők jelenlétében.

193 Általában a szolgabíró végezte el határpereknél a helyszíni szemlét és bejárást, ő értesítette valamely felsőbb bíróság ítéletéről a feleket, nem egyszer részt vett a királyi, illetve hétszemélyes táblán lezárt perek ítéleteinek végrehajtásában is, rendszerint a fiskus képviseletében (pro parte fisci). Tolna megyében ebben az időszakban sok munkát adtak az apparátusnak a (lényegében úrbéri jellegű) malomperek, amelyekben előszeretettel vettek részt a judliumok is. Ezek sémája: a földesúr nem újítja meg a molnárral a kontraktust, „kibecsülteti" a malomból. Egy bizottság ilyenkor megállapítja a malomépület, a felszerelés, a különböző appertinenciák értékét, a földesúr hajlandónak mutatkozik a becsérték megfizetésére, amelyet a molnár jóformán soha nem fogad el, így az összeg a judlium kezébe kerül bírói letétként. A szolgabíró törvényes szokáson 256