Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

láns ügyintézési rendszerrel való szakítás egyik legszembetűnőbb jele, hogy a megyei igazgatásban a felvilágosult abszolutizmus periódusától kezdve egyre nagyobb szerepet kapnak a „szegődött" szakemberek. A XVIII. sz. derekától kezdődően előtérbe kerül a megyékben a szakképzett egészségügyi, mérnöki, állattenyésztési stb. szakemberek munkája, végül már az általános igazgatással szemben is olyan követelményeket támaszt a reformkor, hogy az igazgatás irányítását ne (mintegy másodállásban működő) birtokos-nemesek, hanem szakképzett és a munkát hivatásuknak tekintő hivatalnokok lássák el. A szakemberek közül kezdettől fogva legjelentősebb az orvos és a mérnök munkája. A mérnöknek olyan kérdésekre kell választ adnia, mint: hajózhatók-e a megye folyói? Hol a legmélyebbek, illetve legsekélyebbek? Milyen hajók járhatnak rajtuk, mekkora terheléssel? Veszélyes-e a hajózás? Hogyan lehetne a veszélyeket csökkenteni (megszüntetni) és a hajózást biztonságosabbá tenni? A folyókon hol van a legtöbb akadály? Hogyan lehetne megakadályozni az árvizeket? Milyen a megyében az utak, hidak, töltések és gátak állapota? Egy konkrét feladatot is kap: dolgozza ki az Alispáni Utasításban megszabott útépítési tervet. A megyei orvostól Széchényi arra vár választ: milyen a megye klímája? Milyen az egészségügyi helyzet és az egészségügyi ellátottság? Hol élnek a legerősebb (legegészségesebb) és leggyengébb (legbetegebb) emberek a megyében? Sok-e az öreg a megyében? Milyen betegségben halnak meg a legtöbben? Vannak-e a megyében kórházak? Ha igen: milyen befogadóképességűek? Ki tartja fenn ezeket? Gyakoriak-e a megyében az állat járvány ok? stb. A hatalmas matériát felölelő kérdőív nem központi előírásra készült: a működő főispánok beállításával és feladataik meghatározásával kapcsolatos tárgyalásokon, az uralkodói és kancelláriai elképzelésekben, valamint az Instrukcióban a kerület megismerésének követelménye csak in abstracto kapott hangot. A többi kerületben nem is került sor hasonló kezdeményezésre, gr. Széchényi Ferenc érdeme, hogy ez a csaknem 700 kérdést felölelő anyag megszületett. Egy ránkmaradt kézirat tanúsága szerint (OSZK. MS. Fol. Lat. 1080.) már zágrábi kerületi főispán (jelölt) korában kidolgozta a gondjaira bízott igazgatási egység „fizikai és morális helyzete megismerésének módját". E plánumban gr. Széchényi 10 tabellában foglalta össze a kerületi főispáni (illetve királyi biztosi) munkájával kapcsolatos feladatokat. Az 1. és 2. tabella lényegében a „Quaestiones

M őstervezete, de sokkal bővebb és absztraktabb (doktrinérebb) a végleges kérdőívnél. A többi tabella viszont az egyes alapvető igazgatási ágak feladatainak elvégzését szabályozó intimatumok felsorolását tartalmazza, azokat az alaprendelkezéseket, amelyek mind a megyei szervek részére zsinórmértékül szolgálnak, mind az irányító hatóságok ellenőrző tevékenységének alapját képezik. így pl. a 8-as tabella a rendészeti és gazdasági-kereskedelmi jellegű intimatumokat sorolja fel (a harmincadra vonatkozó rendelkezéstől kezdve a cigányokra, nagyobb testű lovak és spanyol birkák tenyésztésére, gyorsan növő fák ültetésére stb. kiadott intimatumokig), a 10. sz. tabellában a leendő főispán az adóés pénzügyi igazgatást szabályozó rendelkezéseket foglalja össze. A munka gyakorlati végrehajtása azonban valószínűleg Hajnóczy Józsefre, a pécsi kerületi biztos kancelláriájának vezetőjére várt: megítélésünk szerint az Alispáni Utasítást teljes egészében, >a Kérdések-et pedig azok végleges formájában a korszak legjelentősebb jogtudósa, Széchényi titkára dolgozhatta ki. Ezt valószínűsíti az, hogy Széchényi 1785. június elejétől kezdve (egészen július közepéig) alárendelt megyéit járta, így nem volt ideje a Kérdések „finomítá232