Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

nyok tanúsága szerint — kitűnő, tekintélyes, szava van a hazában, okos politikával és körültekintő irányításával az elképzelések jelentős részét meg lehetett volna valósítani. Az uralkodó politikáját azonban mindennek lehet nevezni, csak prudens-nek nem: sokszor improvizál, hirtelen támadt ötletek rabjává válik, törekszik a gyors döntésre — még ott is, ahol a megoldásokat, éppen a probléma Összetettsége miatt nem lehet egy-két nap alatt megtalálni, ezért kell a kancelláriának nem egyszer több „allerunterthánigste Note"-t felterjeszteni a hirtelen döntések minimális reparációja reményében. Néha úgy tűnik: az uralkodó azt hiszi, hogy az államszervezésben, valamint a társalgásban azonos eszközökkel lehet sikert elérni, ezért találkozik a kutató a sok „bon mot"-val. Csak egyetlen reformkoncepció megszületésének, megizmosodásának vizsgálatánál is többször előforduló jelenség, hogy amikor az uralkodót valamilyen elsietett döntés (pl. a nyolc kerület) hátrányos következményeire figyelmezteti a kancellária, kelletlenül ugyan — de revideálja álláspontját. Ilyenkor azonban — rendszerint hirtelen ötlettől vezettetve — értesíti a dikasztériumot valamilyen új elhatározásáról („Übrigens gebe Ich die Verordnung...") Ezek az új döntések sokszor sértőek (stílusukban) a kancellária számára, máskor szélesebb köröket is bántanak, olyan embereket, akik évtizedeken át szívvel-lélekkel szolgálták nemcsak az országot, hanem az uralkodót is. Így bántotta meg a régi főispánok felmentéséről, fizetésük 1785. márc. 1-el történő megvonásáról szóló hirtelen döntés (febr. 25-én szerzett tudomást róla a kancellária) a Helytartótanácsnál tanácsosként működő Skerlecz Miklóst, olyannyira, hogy nyugdíjazását kérte.

97 (Mellesleg: az uralkodó ezzel a döntésével interregnumot is teremtett a megyékben, mert a régi főispánok márc. 1. után már nem irányíthatták a megyéket, az újak viszont csak jún. 1-el foglalták el beosztásukat.) Ilyen körülmények között „döntötte" tehát meg II. József az alkotmány egyik alappillérének számító nemesi megyét. így jött létre Magyarországon a kerületi biztosi intézmény. Ez a reform egyike volt azoknak a jozefinista változásoknak, amelyeket a magyar nemesség legjobban gyűlölt. Az érzelmek hőfokát nagyon jól kifejezi az a vers, amelyben a „működő főispánok"-ról, a biztosokról (egy-egy Széchényiről, Ürményiről, Szentiványiról stb.) — igaz, valamivel később, a nemesi ellenállás fellendülése idején — a nemesség összefoglalta judiciumát: ez a kreatúra mindenki számára kellemetlen, sokak részére igazságtalan, a maga szemében bölcs — a máséban rabló, akit hullámokba kell süllyeszteni. Sokkal jobban hangzik viszont latinul: Creatura 0 mni bus Molesta Multis 1 n j u s t a Sibi Sapiens Aliena Rapiens In Un dis Submergend a.

98 222