Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

ja adni a kancellár részére legfelső elhatározását, annak alapján a kancellária plénuma megteheti az előterjesztést.

75 A kancellária állhatatos, ahogy újabb felterjesztésében kifejti: nem eléggé ismert előtte, hogy tulajdonképpen mi is lesz a kerületi főispánok feladata, ezért a kancellár egyelőre nem tud arról véleményt formálni, hogy a számításba vett egyének alkalmasak-e a feladat ellátására. Javasolja azt is, hogy hívják fel Bécsbe a kerületi főispánnak kiszemelt egyéneket, személyesen jobban meg lehet a feladatokat tárgyalni velük, így majd munkájukat is jobban el fogják látni. Az uralkodó válasza kissé ingerült hangú: ezek rangját, fizetését, valamint elvégzendő feladatát önnek ismernie kell a Pontjaimból (II. József január 28-án megküldött „Aufsatz"-ára hol így, hol pedig Punkte megnevezéssel hivatkoznak a források — HL), küldje ki nekik ezeket és úgy hívják be őket.

76 Két nappal később gr. Eszterházy megkezdi a kapott felhatalmazás útján a véleményformálást: nem akarja bírálni a főispánjelöltök kiválasztását, de — kötelességét teljesítve — ő Izdenczy kinevezését nem javasolja. Izdenczy ugyanis elmondta neki — egy személyes beszélgetés során — azokat a meggyőző argumentumokat, hogy számára miért nem felel meg egy ilyen kinevezés. Egyben megismétli a kérést — új érvekkel alátámasztva — a kerületek számának növelésére: a jelenlegi szituációban szükségszerű több kerület létrehozása, mert az ügyintézésben a reform törést jelent, a régitől (megszokottól) való eltérést. Ez törvényszerűen magával hozza a munka megnövekedését, amelyet 12 kerületben könnyebb volna elvégezni. Ha egyszer majd minden rendben lesz, könnyűszerrel össze lehet vonni a kisebb kerületeket. Végül: nehogy őfelsége akaratnyilvánításának lényegét — akár a legkisebb mértékben is — elhibázza, jóváhagyásra beterjeszti a főispánjelöltek részére kiküldésre váró invitáló-irat tervezetét. Ebben „en generálé" minden benne van, amit őfelsége Pontjai tartalmaznak, már amennyi szükséges nekik ahhoz, hogy eldönthessék: a felajánlott tisztséget el tudják és el akarják-e fogadni. A Pontok egyéb (részlet-) kérdéseit majd a kerületi főispánok bevonásával elkészítésre kerülő Instructio fogja tartalmazni.

77 II. József listája 9 nevet tartalmazott, és érdekessége a névsornak, hogy a pécsi kerület főispánjának az uralkodó Tolna megye egyik legnagyobb földbirtokosát, a megye köznemesi vezetőivel folytatott vitájából ismert gr. Apponyi Antalt akarta kinevezni, míg a későbbi kerületi biztos (gr. Széchényi Ferenc) ekkor még a zágrábi kerület főispánjaként volt számításba véve. A kancellár által kiküldött (fenti tartalmú) invitáló-levél alapján azonban Apponyi — aki nagyon jól ismerte a megyei igazgatás hibáit, sőt bűneit — nem tartotta összeegyeztethetőnek lelkiismeretével a főispáni tisztség elfogadását — II. József valóban őszinte sajnálatára.

78 ö volt az egyetlen a kiszemeltek közül, aki ezt megtette, néhányan viszont betegségük vagy családi ügyeik miatt nem vállalták a funkciót. A kancellária — élve az uralkodótól kapott felhatalmazással — több ellenvetést és kifogást emelt a számba vett főispánjelöltekkel szemben. (Amíg az előzőekben elismeréssel nyilatkoztunk a kancelláriának a beosztás meggondoltsága melletti érveiről, most meg kell állapítanunk, hogy ezek a kifogások „korszerűtlen, maradi" nézeteket tükröztek, így sokat árthattak az uralkodó szemében a reális reformtörekvéseknek, alkalmasak voltak arra, hogy rontsák a kancellária egyéb, az adott körülmények közepette egyedüli megoldást jelentő javaslatainak hitelét is.) Gr. Teleki Sámuel (a későbbi alkancellár, majd 1791 — a külön erdélyi udvari kancellária visszaállítása után — erdélyi kancellár) 208