Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vonásával — megbeszélni. Jelöljenek meg egy olyan napot, amelyen minden feltűnés — valamint az ülések tnegzavarása — nélkül e fontos kérdésekről a kancellária épületében közös tanácskozást tarthatnánk".

11 A kérdéseik valóban fontosak, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a Habsburg-ház uralma alatt lévő, legnagyobb területű (és lélekszámú), de egyébként is nagyfontosságú ország évszázadokon át követett alkotmányos rendszerének megváltoztatásáról. Tehát olyan kérdésekről, amelyekben bizton lehet számítani a feudális nemesség ellenállására, jól át kell ezért gondolni: mire terjedjen ki a reform, hogyan lehetne biztosítani legalább a nemesség egy részének támogatását? II. József azonban nem hagy erre időt, ha megszületett már az elhatározása (csak a formális döntés van hátra), egyik kedvenc kifejezésével élve „ohne Rücksicht" rászorítja beosztottjait „végső" elhatározásának gyors megfogalmazására, az intézkedések azonnali kiadására. Az előző Handbillet kiadása után öt nappal már újabb levelet intéz a kancellárhoz: „Kedves gróf Eszterházy! Nem kételkedem abban, hogy a nemrégiben Önhöz átküldött feljegyzésemet megtárgyalta a két alkancellárral, talán már a felkészülést is befejezték. így ma délután — vagy egy másik napon — ezt a kérdést meg is beszélhetjük és le is zárhatjuk."

72 Milyen választ adhat erre egy főkancellár? Természetesen csak azt, hogy az előkészületek valóban megtörténteik és amikor Őfelségének megfelel, valamennyien készek — nem a kérdés lezárására, hanem „további megvitatására". A kancellária vezetője legfeljebb azt teheti hozzá — ezt gr. Eszterházy nem is mulasztotta el —, hogy kifejezze kissé más véleményét: ilyen fontos kérdésben jó lenne, ha a kancellária plénuma, valamennyi tanácsos részt venne a vitában.

73 Jóformán azonnal megjön a válasz a legalázatosabb feljegyzésre: ma délután 5

h körül önnél leszek, rendelje oda a többieket is, majd egy gesztus a súlyosan beteg kancellár felé: „Sie müssen aber Ihr völlige Gemachlichkeit pflegen"?

k Ez a február 2-án megtartott megbeszélés azonban nem volt elegendő a kérdés lezárására, elsősorban azért, mert a vita valószínűleg szervezeti és személyi kérdések körül foroghatott: hány kerületre osszák be az országot? Kik legyenek az egyes kerületek megyéinek „működő főispánjai"? A kancelláriának II. József eredeti elképzeléseivel szemben súlyos aggályai voltak: nem látta biztosítottnak az uralkodó által tervbe vett eredményt akkor, ha csak nyolc kerületet hoznak létre. Érvelése szerint: sok megye (ezen belül sz. kir. város, valamint járás) jut majd így egy kerületre, a főispánok nem tudják a gondjaikra bízott hatalmas területet áttekinteni és az összes fontosabb kérdésben szükséges végrehajtó tevékenységet irányítani. Ezért a kancellária tisztelettel javasolja: 12 kerületre osszák be az országot, majd később (a konkrét tapasztalatoktól függően) ezek számát lehet csökkenteni, esetleg növelni. Ezt a módosítást már csak azért is végre kellene hajtani a kancellária szerint, mert II. József kerületi beosztásából Baranya és Somogy megye — valamilyen ok miatt — kimaradt. Űjra megismétli a kancellária az előző kérést is: az uralkodó által szóban kiadott feladatokat tárgyalja meg a plénum és ennek állásfoglalása, valamint a javaslatokra adott királyi döntés alapul szolgálhat majd a főispáni Instructio összeállításához is. Az uralkodó döntése: „azt hiszem, hogy a kilenc kerületre történő beosztás mindaddig elegendő lesz, amíg a gyakorlat el nem dönti, hogy egyik vagy másik esetben további bontásra van-e szükség." A döntéshez mellékeli egyben a kerületi főispánként számításba vett egyének nevét is, „ahogy azok eszembe jutottak" (so wie sie Mir eingefallen sind) és kéri, hogy a kancellária erről szintén adjon véleményt. Amint ezt megkapja, ki fog207