Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

például megtiltotta az időhúzást. Mégis mi a helyzet? „Mi szerencsétlenek egy arasznyit sem kaptunk még vissza elvett földjeinkből és rétjeinkből, egy garasnyit sem tudtunk még megkapni a kárunk megtérítéséből, mert hiányoznak nálunk az olyan tisztségviselők, akik szívükön viselik az adózó nép megvédését az elnyomás ellen."

47 Ebben a harcban természetesnek lehet tartani, hogy a gyönkiek — amikor megérzik ügyük kedvezőbbre fordulását, a hosszú évtizedek alatt beléjük idegződött paraszti taktikával élve — „verik a vasat", új, meg új követelésekkel állanak elő és nem is mindig ellenőrzik, hogy állításaik helytállóak-e. Egyik beadványukban például kifejtik: sokkal jobb lenne, ha a földesurakkal szemben szakképzett jogász támogathatná a jobbágyokat (ez teljesen megfelel a jozefinizmus elképzeléseinek is), de nálunk (Tolna megyében!) a megyei fiskális már másfél éve meghalt és azóta sem sietnek e fontos tisztséget betölteni. (Valójában a megyének csak fél évig nem volt fiskálisa!) Az a jogász pedig, aki eddig helyettesítette a megyei fiskálist, az igazság elhomályosítói, ügyük elintézésének eddigi akadályozói előtt nem rendelkezett megfelelő tekintéllyel, ex metu reverentiali — azaz a tekintélytől való félelem vagy túlzott tekintélytisztelet miatt, még a nyilvánvaló tévedéseket sem merte megemlíteni az uraknak.

48 A község érvelésében vannak ugyan helyt nem álló adatok, sántikáló okfejtések, ebben a kérdésben azonban úgy véljük, hogy a gyönkieknek lényegében igazuk van: a megyei tisztségviselők valamennyien egy és ugyanazon nemesi érdekközösséghez tartoztak, akár a megyei közgyűlés választotta meg őket tisztségviselőnek, akár megyei jelölés, de főispáni kinevezés alapján kerültek funkcióba (ilyen volt a megyei fiskális is.) Milyen intézkedéseket tett közben a megye az uralkodó rendelkezéseinek végrehajtására? Jóformán semmit, többhónapos késéssel vette kézhez még a gyönkiek ügyében rendelkező helytartótanácsi intimatumot is, amelyet Budáról idejében megküldték. A késés oka — jellemzi a megyei ügyintézést. Az 1784. június 4-én megkezdett megyei közgyűlést az első alispán kénytelen volt drámai bejelentéssel megnyitni, közölnie kellett a megjelent nemesurakkal, tisztségviselőkkel: a szokásoktól eltérően nem tudja a megye közösségével ismertetni a kiadott uralkodói rendelkezéseket, mert azokat — visszaküldték Budára. Hogyan történhetett ez meg? „Tévedésből". Az első alispán tájékoztatása szerint ugyanis a birtokára (Csibrákra) kézbesített iratokat ő átadta a megyei huszárnak, azzal a meghagyással: vigye be Szekszárdra, és kézbesítse a megyei főjegyző úrnak, jobaházi Dőry Jánosnak. A huszár a nótáriust nem találta otthon, ezért lakásán hagyta a csomagot. A hazatérő megyei főjegyző viszont azt „hitte", hogy az iratcsomag a kéthavonta esedékes pénztárellenőrzési jegyzőkönyv melléklete, így az egész paksamétát (a jegyzőkönyvhöz csatolva) visszaküldte Budára.

49 Ezek a rendeletek csak hosszú idő után jutottak vissza Szekszárdra és egy ilyen elemi ügyintézési hiba folytán hónapokon keresztül a gyönki ügyben fura helyzet volt: előbb kapta meg a megye a későbbi instrukciókat (kiegészítéseket), mint magát az alaprendeletet. Az ügy lényegéről viszont a megye más forrásból is értesült: ugyanezen a közgyűlésen olvasták fel a főispán levelét, amelyben közölte, hogy a gyönki panasz kivizsgálására pártatlan vizsgálóbizottságot hozott létre. Ennek elnöki tisztjével a baranyai első alispánt (Hojtsy Mihály udvari tanácsost) bízta meg, a bizottság tagjainak pedig jórészt Tolna megyei birtokos-nemes táblabírákiat, kisebb részben megyei tisztségviselőket (közte a bepanaszolt Balogh István főbíró sógorát és beosztottját, Forster Jánost) nevezett ki.

50 A főispáni levél szerint a deputációnak június 21-én kellett volna megkezdenie munkáját. A kongregáció — a már kialakult 201