Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

A hadsereg ellátásáért felelős kerületi főbiztos (supremus commissarius provinciális) például ironikus hangon nyilatkozott azokról ía megyei tisztségviselőkről, akik későn adnak tájékoztatást a katonaszökevények elfogásáról. A közgyűlés nehezményezte az „éles fogalmazást, amely egyben a közösségnek (communitás. nak) kijáró tiszteletet is sérti" és figyelmezteti az urat, hogy „a jövőben tollával ne ragadtassa el magát, hogy ne kelljen ilyen ügyekkel magasabb fórumokhoz fordulni".

26 A kerületi főbiztos — bár valószínűleg tudja, hogy magasabb helyek előtt nem túlságosan nagy a nemes megye tekintélye — meg is követi a nemesi közösséget, kijelentve, hogy nem sérteni akart, csupán a mulasztók manipulációira kívánt rámutatni. A megye nagy elégtétellel veszi tudomásul a választ, és úgy dönt, hogy az elégtétel-adást be kell vezetni a protokollumba.

27 Egyéb kérdésekben is ugyanilyen érzékeny a megyei közgyűlés: amikor egy nemes panaszt tesz, mert Felsőnyék bírája és jegyzője — akik lopás elkövetésével gyanúsították a panaszost — „kemény veréssel gyötörték meg" és elvették tőle kocsiját, lovát, a generális -kongregáció azonnal dönt. Ezt a falu primőrjai még akkor sem tehették volna meg, ha napnál világosabb, hogy a lopást a panaszt tévő nemes követte el, ezért a szolgabírót utasítják: vizsgálja ki az ügyet és az említett község vezetőit idézze meg a megyei törvényszék legközelebbi ülésére, ahol számot kell adniuk eljárásukról.

28 Ugyanígy foglalt állást a közgyűlés Tánczos György (a dombóvári járásban működő megyei esküdt) panaszával kapcsolatban is: az esküdt jelentette, hogy a hadseregnek egy Laidenthal nevű zászlótartója aki térképészeti munkát végez a járásban) katonáival lehúzatta és négyet veretett rá. A megye felháborodottan intézkedik a kivizsgálásra, el van szánva, hogy az ügyet a trónig is elviszi — anélkül, hogy tudná: a nevezett vexilliferus kétségkívül elítélendő és jogtalan eljárására mi szolgáltatott okot.

29 d) A reformok megkezdése előtti időszak protokollumai hűen tükrözik a megye mindennapi életét és problémáit, valamint azokat a törekvéseket, amelyek a nemességet, illetve az udvar aufklárista (a német természetjog tanait, valamint a Staatsraison mindenekfölöttiségét követő) csoportját jellemzik. A megyei közgyűlést sokszor keresték meg panaszaikkal a jobbágyok: Perczel Tamás subditus-ai azt sérelmezik, hogy földesuruk jogtalanul ütlegelte és egyéb módon is háborgatta (vexálta) őket.

3ü Ehhez a szervhez fordulnak — igen gyakran — a paksiak: hol a zsidó közösség, hol a mezővárosi jobbágyság, illetve polgárság valamelyik tagja nyújt be panaszt a megye egyik „fenegyereke", br. Rudnyánszky György földesúr ellen, aki az „egyszerű" testi sértéstől kezdve a pszichikai erőszakig és zsarolásig terjedően, úgyszólván hetenként követett el valamilyen túlkapást, jogtalanságot.

31 Ugyancsak a közgyűlést keresték meg a faddi parasztok is, mert földesuraik a télen igénybe nem vett robotszolgáltatásokat nyáron hajtották be és még a bírót, valamint az albírót is robotra kényszeri tették — holott ők megbízásuk időtartama alatt nem tartoznak személyes szolgálatokat teljesíteni az urbárium előírásai szerint.

32 De hasonlóképpen a közgyűléshez fordultak a földesurak is: a bölcskei uradalom, valamint gr. Styrum-Limburgh Károly (a megye egyik legnagyobb birtokosa) azért tett panaszt, mert a madocsai illetve simontornyai jobbágyok renitenskednek, nem akarják úrbéres kötelezettségeiket teljesíteni.

33 A jobbágypanaszok és földesúri kérelmek esetében azonos az eljárás: valamelyik tisztségviselő utasítást kap az ügy kivizsgálására és a feladat végrehajtásáról a legközelebbi közgyűlésen jelentést tesz. Legfeljebb a földesúri panaszokkal kapcsolatban teszi hozzá a megye: nyomatékosan hívja fel a jobbágyokat a szolgabíró úr a földesurukkal szembeni kötelezettségük teljesítésére. Az igazsághoz hozzátartozik: nem egyszer 15 •• 195