Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

nyolc éven át teljesített kiváló katonai és polgári szolgálataiért kapta meg Lipóttól 1700 márciusában Simontornyát, a hozzátartozó Kis- és Nagyszékelyt, Bánt és Udvarit. Júliusban, mint láttuk, az Esterházyak régi birtoka volt, s a neoacquistica commissio is a nádor és családja tulajdonának ismerte el, de 40 000 forintot kellett volna fizetnie a fegyverjog megváltásáért. Minthogy az udvari kamara épp ennyiért adta el Styrum grófnak, úgy egyeztek meg, hogy Esterházy Pál lemond róla, a kamara pedig elengedi neki az új szerzeményeken fekvő többi birtoka után járó ius armorumot, azaz a kamara megváltottnak ismerte el. Styrum gróf azonban nem foglalta el birtokát, hanem teljhatalmú megbízottat nevezett ki oda Petrasch Miksa gróf személyében, aki egyúttal az ottani várkapitányi tisztséget is betöltötte. A jegyzőkönyv azonban megemlíti, hogy Styrum gróf részt vett az 1699-i alispán választáson.

67 Styrum gróffal majdnem egy időben lett Tolna megyei birtokos a másik idegen, Sinzendorf János Mihály Vencel gróf, császári kincstárnok és fősolymármester. 1700 áprilisában vette meg Botka Ferenc örököseitől 10 400 forintért Nagy- és Kisszékely, Mucsi, Závod és Apar birtokokat, továbbá 30 pusztát, köztük Hőgyészt. Lipót 22 évi hű szolgálataiért még abban az évben, 1702-ben pedig a ius regiummal a ius armorumot is neki adta, amit birtokai után, köztük a Botka-örökösöktől vásárolt Tolna megyei birtokok, azonkívül egy Simontornya mellett fekvő malom után kellett volna fizetnie. Sinzendorf ugyanis még 1697-ben 6000 forintot adott Lipótnak, azonkívül madarakat vásárolt részére Németalföldön, úgyhogy a császár 7228 forinttal tartozott neki.

68 A Monaszterly-család 1701-ben kapott megyénkben királyi adományt. A család rác eredetű volt, Ráckeviből került a XVII. század első felében Komáromba s itt teljesen elmagyarosodott. Monaszterly János a század végén a rác nép alvajdája és egy rác gyalogos és lovas ezred ezredese volt. 1701-ben Lipót a Káldy-birtokokból 12 pusztát, — Zombát, Tevéit stb. — adományozott neki s még abban az évben Hantschl Antal budai kamarai commissarius be is iktatta őt a 10 800 forintra becsült jószágokba. — 1702-ben részt vett két megyegyűlésen.

69 2. AZ ŐRSÉGEK KATONÁI Ha a megye lakosságát vesszük számba, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a néhány őrséget sem, amelyben katonaság szolgált. Ilyen őrségek voltak a következő megerősített helyeken: Simontornyán, Ozorán, Pincehelyen, Tamásiban, Döbröközön, Földváron és Szekszárdon. Mindjárt a felszabadítás után magyar (nationalis) vagy rác katonaság szállta meg ezeket, s úgy látszik, addig maradtak ott, amíg a hadjáratok folytak. Már 1699-ben a békekötés után felmerült a magyarországi várak lebontásának terve, de a munka csak 1702 tavaszán indult meg. A lebontandó várakat hat csoportba osztották, s a másodikban szerepelt Simontornya, a hatodikban pedig Dombó. A többiről szó sem esett, mert ezek olyan állapotban voltak, hogy nem is tekintették őket erősségeknek. Minthogy azonban a hivatalos lassúság és a költségek fedezetének hiánya késleltette a végrehajtást, Simontornya elkerülte ezt a végzetes csapást, a dombói várat azonban 1702-ben maga az uradalom bontatta le, s költségeit a megye viselte.

70 18