Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Hajnóczy Ferenc számára. Hajnóczy időközben meghalt, kötelezvény nem volt, vitássá vált a 100 frt. visszaadása."

270 Mercy uradalom c/a Magyari Péter elszántás miatti per kompromisszummal végződött, a felek kiegyeztek.

271 Ügyintézés, a megye pecsétje, postázás A mai értelemben vett közigazgatási ügyintézés Tolna megye területén csak a XVII. század végén és a XVIII. század elején indult fejlődésnek. Az ügyek intézése ekkor már szorosabban összefüggött az írásbeliség bevezetésével. A megye levéltárában így folyamatosan csak a XVII. század végétől kezdődően állnak írásos dokumentumok a rendelkezésünkre. A fő oka ennek az, hogy a török hódoltság ideje alatt a megye iratai elkallódtak, megsemmisültek. Az 1703—1711. tartó kuruc-szabadságharc ideje alatti zavaros viszonyok is erősen akadályozták az alighogy megalakult megyei közigazgatási szervezet működését és a meglevő írásos levéltári anyag biztonságos őrzését. Az állandó megyeszékhely, illetve székház hiánya ugyancsak megnehezítette az iratok rendes kezelését és tárolását. A megye iratait ekkor még az alispán, vagy a megyei jegyző őrizte és vitte magával a mindig váltakozó helyen tartott közgyűlésekre. Az iratoknak ez a hurcolása azok fokozatos elkeveredésével és pusztulásával járt. Valamiféle rendszeresebb iratkezelés csak az 1698. évvel, Gyurekovics Péternek megyei jegyzőként történt alkalmazásával, a kuruc-szabadságharc lezajlása után. vette kezdetét.

272 Ezután már a megyei igazgatás intenzívebb fejlődése következtében a mindig nagyobb mértékben jelentkező irományok őrzése és kezelése egyre több gondot okozott a megyének. Ez a gond fennállott mindaddig, amíg az 1727. évben Simontornyán épült állandó megyei székházban végre külön levéltári helyiségben biztonságos helyen lehetett a megyei közgyűlési jegyzőkönyveket és a már jócskán felszaporodott iratokat elhelyezni.

2

'

3 A megyei igazgatási szervezetnek a török után 1696-ban történt megalakulásától — 1740. évig terjedő időszak levéltári anyagának a vizsgálata, tanulmányozása során megállapítható volt, hogy az ügyek intézésében a XVII. század végén, sőt még a XVIII. század első felében is nagy szerepet játszott a szóbeliség. A megyei tisztviselők ugyanis intézkedéseik folyamán nem minden közbeeső fázist örökítettek meg írásban. így azt, hogy mely időponttól kezdve, honnan, mikor és mily ügyekben érkeztek írásbeli rendeletek, beadványok, panaszok, folyamodványok és jelentések a megyéhez, még csak meg lehet állapítani, de hogy a beérkezett ügyiratokat a tisztviselők miként intézték el, pontosan követhető mozzanatokban észlelni nem lehetett.

274 Annyi bizonyos, hogy az írásbeli teendőket: a jegyzőkönyvek vezetését, a határozati javaslatok szerkesztését és a kiadmányok továbbítását a megye jegyzője az alispán mellé választott esküdtek irányításával látta el, és később a tollbamondott határozatok leírására, illetve másolatok készítése céljából még állandó írnokot is alkalmazott a vármegye. Ez az írnok a munkájáért 2 máriánus (á 17 kr.) napidíjat kapott.

275 Iktatásnak, lajstromozásnak azonban ekkor még semmi nyoma. Az iratokat csupán a Gyurekovics Péter jegyző által bevezetett — és írásunkban már ismertetett — módon kezelték. Az ügyek legnagyobb részét közgyűlésileg intéz172