Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125
dig kiadási tételként kezeli. A hadiadó csökkentése céljából Tolna megye, miként az ország valamennyi megyéje, mindent elkövetett. Jelentéseiben állandóan hivatkozott „a szegény adózó nép nyomorára, a rossz termésre és elemi csapásokra". Az 1720. évi országos összeírás kísérő jelentésében például ezt a megjegyzést olvashatjuk: „ .. .ha a megye nem kap könnyítést a jövőben, könnyen visszaeshetik a felszabadulás előtti siralmas állapotába". 193 A megye nemessége az ilyen és efajta érveléssel is csak azt akarta elérni, hogy az állami adó csökkentésével elsősorban a megyei adót és főleg a földesúri terheket tudja majd „a szegény adózó nép" könnyebben megfizetni. Még különböző ajándékozásokkal is igyekeztek az illetékes királyi és állami hivatalnokok jóindulatát megnyerni abból a célból, hogy minél kisebb legyen a megyére kivetendő hadiadó. 1715. január 14-i közgyűlés egyenesen az alispánt, Gyurekovics Pétert küldte ki Bécsbe a commissariatushoz, hogy az „inproportionata contributiót* (hadiadó) és annak impossibilitását (teljesíthetetlenségét) mutassa ki". Megbízták az alispánt egyben azzal is, hogy „a főhadi commissionáriusnál Bécsben a restanciák (adóhátralékok) eligazítására és a további kivetésekben könnyebbség szerzésére járjon el". Útiköltségén kívül részére 3 forint napidíjat állapítottak meg. Felhatalmazták ezenkívül még arra is, hogy „In sortem discretionis (bizalmas módon) 500 Forintokat is ígérhet azoknak, akik a sikert előmozdítják." 196 Egy későbbi, 1730. december 2-i gyűlés alkalmával a jóindulat megnyerése céljából a nádornak 4 1/4, Meskónak 3, Ádelffynek, a megye bécsi ügynökének 2 1/4 urna (egy urna = 13 lit.) jó szekszárdi bor ajándékozásával kedveskedtek a megyei karok és rendek. 197 Az 1736. évi szeptember 24-i főispáni installáción elnökölő Fábián-Kocsis György, királyi tanácsos, kommisszáriusnak pedig már 100 aranyat ajándékozott a közgyűlés abban a reményben, hogy „ő állásánál fova az udvarnál majd a szegény tolnai nép mellett lesz az adó megállapításában és más egyéb ügyekben". 198 Az ajándékozás úgy látszik eredménnyel járt, mert a megye 1733. évi 26 041 forint 91 1/2 dénárnyi hadiadójával 199 szemben 17364)an 6000 forinttal kevesebb, csak 20 041 forint 55 dénár adót vetett ki a hadi commissio Tolna megyére. 200 A megyei perceptor az évi számadásait nem pontosan a naptári évről készítette el. Például az 1724. november 1-től 1725. október 31-ig terjedő időről szóló perceptori elszámolást hagyta jóvá az 1726. évi június 28-i megyei gyűlés. 201 Az 1731. évi elszámolást pedig éppen hét év múlva, csak 1738. június 24-én tárgyalta a közgyűlés. 202 Fokozatosan mégis rendszeresebbé vált a megyei adó- és pénzkezelés, általában a perceptor munkája, amely meg is szaporodott olyannyira, hogy 1737ben Bockler Antal adószedő mellé még egy segédadószedőt is kellett alkalmazni, Csehfalvay Ferenc személyében. 20 '' 5 Rajtuk kívül még az esküdtek is rendszeresen közreműködtek az adóalanyok összeírása alkalmával. Végül is az adók kezelésére külön adószedője, külön pénztára és pénztárnoka volt a megyének. Ezek a tisztviselők azonban közvetlenül a főadószedő felügyelete és vezetése alá tartoztak. * = aránytalan adókivetés. 158
