Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

A Batthyányak a XVI. század derekán jutottak Tolna megyei birtokokhoz, amikor I. Ferdinánd Batthyány Ferencnek adományozta Henyei Miklós és felesége, Dombay János leánya jogait Nyék kastélyban, Nagy- és Kisnyék birtokokban, Marjád, s Fürgéd pusztákban, majd Dombay János és Farkas, valamint Werbőczy Imre magvaszakadtával az ő részeiket is a fenti birtokokban, amelyekbe be is iktatták őket. — A simontornyai uradalom 1689-i összeírásában mint Horhi földesura szerepel, de aki igényt tart Hídvégre és Nyékre is. 1696-ban Batthyány Ádám birtokai Felsőnyék és hét puszta; ezeknek birtokosa volt már a török idők alatt is.

44 A V i c z a y -család Héderváry-jogon tartott igényt Döbrököz és Tamási Tolna megyei birtokokra, minthogy az 1658-ban fiúsított Héderváry Katalin férje Lósi Viczay János volt. Fiúk, Ádám, Ozora és Tamási birtokait, mivel távol feküdtek többi jószágától és keveset hoztak, 1698-ban Esterházy Pálnak adta el 1500 rénes forintért, de megtartotta a döbröközi uradalmat/

15 1696-ban meg akarván szállatni Ireg pusztáját, mentességet kért a települők részére a megyétől a porciók és a katonaszállás alól.

46 A megye közgyűlésein 1699—1701-ig majdnem mindig jelen volt Amadé Ádám meghatalmazottja, tehát birtokosnak kellett itt lennie. Hogy melyek voltak a birtokai, Székely Istvánnak 1715-ben kiállított nyilatkozatából tudjuk meg, amelyben az foglaltatott, hogy 1688. és 1701. között ő, mint simontornyai lajdinant, tehát vicekapitány a következő Amade-birtokokat kezelte: Lengyelt, Lázit és Kurdot.

47 A Karacsics -család. — Karacsics Mihály tihanyi főkapitány a XVII. század második felében kapott itt birtokokat, s ezek adóztak is neki. 1689-ben már kezdte betelepíteni egyik kis faluját. Az övé volt Janya, Hidas, Bat és Patlan, továbbá Pusztapél, Ete, Ózsák és Asszonyfa. — 1693 előtt halt meg, s özvegye a fia halála után 1695-ben több birtokot vallott fel a vejének, K á 1 d y Péter szentgróti kapitánynak. Amikor azonban be akarták őt azokba iktatni, a szekszárdi apát ellentmondott Ete, Asszonyfa és Ózsák birtokokra, később azonban kiegyeztek. Káldynak az anyósa 1698-ban újabb birtokokat vallott fel neki; ezekben a király is megerősítette, s be is iktatták őt azokba. Hamarosan meghalt azonban s nem is szerepelt megyénkben. Egy 1712-i összeírás szerint a Karacsics-családé volt valaha: Hidas, Kánya, Malonta, Bató, Szerdahely, Adács, Kaos, Bircó.

48 Szekszárd összeírásában, amelyet 1700-ban készített az újpalánkai harmincados, azt olvassuk, hogy a török időkben Martonfalvay István volt a földesura. Amikor Mérey apát igyekezett visszaszerezni apátsága régi birtokait, őt is megidéztette a neoacquistica bizottság elé 1698-ban és Szekszárd, valamint más sárközi birtokok visszaadását követelte tőle, mint rosszhiszemű birtokostól. Ö azonban azt állította, hogy azoknak már ősei is békés birtokában voltak; hivatkozott arra, hogy a múlt évben bemutatta a beiktatásukról szóló 1571. október 17-én kelt oklevelet, s hivatkozott a veszprémi káptalan által végzett inquisitio generálisra, amelynek eredménye szintén azt bizonyítja, hogy azok a birtokok őseiről szálltak rá. Később azonban megegyeztek. Az kétségtelen, hogy pl. Űjpalánk, Ság, Öcsény adóztak neki a török alatt. — A megyei életben nem szerepelt. 1693-ban a szekszárdi őrség kapitánya, 1700-ban pedig mint királyi ember vett részt Sinzendorfnak beiktatásánál a Botka-jószágokba. Többet nem hallunk róla.

49 14