Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

Eddig az időpontig az általános közgyűléseket, generális congregatio-kat leginkább olyan helyekre hívták egybe, ahol gyűlések tartására alkalmas helyiség (terem) állott rendelkezésre. Legnagyobb számban Simontornyán a várban, Szekszárdon az apátsági rezidenciában, kisebb számban Dunaföld váron, Nagydorogon, Pakson, Pincehelyen, Tamásiban és Tolnán tartottak ilyen gyűlést. Részleges, vagy kisgyűlésre (particularis congregatio) pedig Bátaszéken, Döbröközön, Kajdacson, Iregen, Kis- és Nagyszékelyben, Medinán, Ozorán, Sárszentlőrincen és Várallyán jöttek össze a község környékbeli nemesei. A megye minden jelentősebb mezővárosában és helységében tartottak tehát közgyűléseket.

71 Az 1701. július 5-én tartott generális congregatión hozott határozatával a vármegye — az alispáni hivatal céljaira — 300 forintért megvásárolta gr. Styrum Vilmos földesúrtól a Simontornyán épült úgynevezett belső Tulok-féle házat.

72 Simontornyán tehát ez időtől kezdve már létezett valamiféle hivatalos megyei ház. Bizonyság erre Esterházi Antal, dunántúli kurucgenerálisnak 1708. év elején Horváth Ferenc, simontornyai várkapitányhoz intézett parancsa is, amelyben a tábornok elrendelte, hogy „a várkapitány a régi viceispánok várban levő házát Bezerédj János alispánnak assignálja (jelölje ki)."

13 Ez a ház azonban nem tekinthető még végleges megyei székháznak, aminthogy Simontornya sem volt ekkor még kijelölt állandó megyei székhely. Arra csak később, közel két évtized múltán került sor. A közigazgatás egyre inkább növekvő követelményei: a rabok biztonságos elhelyezése és őrzése, a megyei levéltári iratok, a pénztár, a megye pecsétjének és zászlójának elhelyezése ugyanis mindinkább szükségessé tették egy állandó megyeszékhely kijelölését és ott kellő hivatali helyiségekből álló megyei székház megépítését. Ebből a célból első ízben 1718-ban gondoltak a megye vezetői állandó székhely kijelölésére és székház építésére. Ez év július 26-án kelt levelükben egy Pincehelyen felépítendő megyei börtön és állandó székház céljaira kértek alkalmas telket a helység földesurától, Eszterházy Antal gróftól.

74 A földesúr a kérelemnek eleget tett, így vele a szerződést 1720. február 6-án a megye vezetői meg is kötötték. A szerződésben a gróf hozzájárult ahhoz, hogy Pincehelyen, az ő jószágán, a közösen megállapított helyen a vármegye székházat és börtönt építhessen. Kikötötte azonban, hogy a székház felépítése az ő földesúri és pallosjogát semmiben sem érintheti. Feltétele volt még az is, hogy „úgy mint Somogy megyében, ha neki, mint uraságnak, rabjai lennének, azokat a létesítendő börtönben a megye rabjaival együtt a megyei hajdúk fogják őrizni, mindazonáltal a földesúri prefektus intézkedései szerint. Ha pediglen a megyének a hajdúk és a rabok részére gabonára, vagy a lovak részére abrakra lesz szüksége, azt a megye az uradalomtól fogja beszerezni és az uradalmi malomban őrölteti meg. Végül az átengedett telek után — földesúri jog elismeréseképp — a vármegye évenkint egy-egy körmöci arany jelképes bért fizet."

15 Az ekként megkötött szerződést az 1720. évi május 13-án Tolnán tartott közgyűlésen a jelenlevők egyhangúlag elfogadták, illetve jóváhagyták.

76 Pincehelyen azonban a tervbe vett székház megépítésére soha sem került sor. A megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben, vagy más írásban nincs semmi nyoma annak, hogy Pincehelyen valaha is felépült volna valamiféle székház, vagy hogy „a megye a láncban levő rabjait a földesúr malefaktoraival együtt" a pincehelyi börtönben őriztette volna. 137