Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

A török uralom alól felszabadult Tolna megye nemessége első egyetemes közgyűlését, amely tulajdonképpen a megyei szervezet alakuló közgyűlése is volt, 1696. február 12-én tartotta.

61 A megyei ítélőszék működésének első nyomával pedig 1713. év július havában tartott fenyítőszéki tárgyaláson találkozunk.

62 A megyeszervezet működése tehát mindjárt úgy indult, hogy külön ülésezett a megyei egyetemes közgyűlés és külön tárgyalt mindig a megyei ítélőszék. Ennek megfelelően először a megyei közgyűlés (generális és particularis congregatio), majd a megyei ítélőszék (sedria) összetételét és működését ismertetjük. A XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben sok volt a tennivaló megyénkben. Az újjáépítéssel, a közigazgatás megszervezésével és zavartalan működésének a biztosításával összefüggő minden kérdést közgyűlésen tárgyaltak meg a megye nemesei, akik ilyen alkalmakkor szerezhettek tudomást olyan országos és megyei eseményekről, amelyeknek híre nem juthatott el a vidéki nemesi kúriákig. Különös fontossággal bírt ezért a megyei közgyűlés mind gyakoribb tartása. A közgyűlések lefolyásáról készült jegyzőkönyvekből tudunk magunknak leginkább valós képet alkotni a megye életéről és a megyei szervezet működésének mikéntjéről. Megtudhatjuk azokból, hogy a megyei rendek miikor és hol tartották a gyűléseiket, ki hívta össze a gyűlést, ki elnökölt, kik voltak a gyűlés teljes jogú tagjai, mi tartozott a gyűlés hatáskörébe és milyen volt a tárgyalási rend. A megye levéltárában 1696-tól kezdve, kevés kihagyással, kötetekben állanak rendelkezésünkre közgyűlési jegyzőkönyvek. A kuruc-háború idejéből, 1703—1711-ig nincsenek jegyzőkönyveink. Az 1711—1712. és 1713. évben tartott egy-két közgyűlésről pedig csak kötetlen állapotban találhatók fel jegyzőkönyvek. Az 1714. esztendőtől kezdődőleg azonban már rendszeresebbé vált a közgyűlések tartása és annak eredményeképp a jegyzőkönyvek vezetése. Bár előfordult még a későbbi időkben is, hogy a megye nótáriusa egyikmásik közgyűlés határozatait elfelejtette jegyzőkönyvbe foglalni. így az 1721. április 21-től kezdve 1737. augusztus 5-i gyűlésig tíz jegyzőkönyv csak fogalmazvány formájában és kötetlen állapotban létezik a megye levéltárában.

63 Tanulmányunk időszakában — 1703—1740. — a megyei karok és rendek összesen 161 generális és 133 particularis gyűlést tartottak, ami körülbelül évi 8—9-es átlagnak felel meg.

64 Arra a kérdésre tehát, hogy a XVIII. század első négy évtizedében évenkint hány közgyűlést hívtak egybe az arra illetékesek, és hogy ezeket a gyűléseket mely időpontban tartották meg, egész pontosan meg tudunk felelni. Annak azonban semmi nyomát nem lehetett felfedezni, hogy bármiféle jogszabály előírta volna az évenként tartandó gyűlések számát és időpontját. Még a tisztújító közgyűlések tartásának az idejét sem szabályozták. A gyűléseket a mutatkozó szükséghez képest, a főispánnal történt előzetes megállapodás alapján, rendszerint az alispán hívta össze, illetve hirdette meg. A gyűlésen tárgyalásra kerülő ügyek jegyzékét mind a főispánnal, mind a közgyűlés tagjaival előre kellett közölnie az alispánnak. A mágnások, főpapok és a nagyobb birtokkal rendelkező nemes földesuraságok tiszttartóit legalább egy héttel előbb még külön írásban is értesítette az alispán a gyűlés időpontjáról és helyéről, hogy 135