Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

békét Tolna vármegyének; parancsoljon Somogyban, hiszen hála Istennek, én még meg nem holtam."

33 Veszprém megyével csak kis darabon volt határos megyénk, de azért köztük is felmerültek ellentétek. Már a Matusek-féle bizottságnak 1695. szeptember elején készült jelentésében azt olvassuk, hogy Veszprémnek az igényét azokra a falvakra, amelyek a Balatonon és a Sión túl feküsznek, semmiképp sem lehet figyelembe venni. Ügy látszik azonban, hogy az 1696-i nádori döntés lezárta ezt a kérdést, mert semmi nyomát nem találjuk később forrásainkban. Fehér megyével sem volt nagyobb harca Tolnának, de egy faluért, Egresért, hosszú ideig folyt. Egres falu a középkorban inkább Tolna megyéhez tartozott,

34 de most Fehér megye erősen ragaszkodott hozzá. A két megye már 1696. elején levelezett ebben az ügyben, s Fehér megye március 23-án tartott közgyűléséből azt válaszolta szomszédjának, hogy Egres Fehérhez tartozik.

33 Ez a pereskedés Egresért sokáig folyt. Űjra felkavarta Broderich, amikor 1709-ben másodszor lett alispán. Nagyon nyeregben érezte magát ekkor, mert Heister tette meg alispánnak, s Egresből és több Fehér megyei faluból kitiltotta a Fehér megyei tisztviselőket, s Tolnához adóztatta őket. Fehér megye erélyesen tiltakozott ez ellen, s végül is Egres birtokában maradt.

30 b) A megye lakossága 1. A NEMESEK a) A régi birtokosok Amikor megyénk egész területe a török uralma alá került, nemesei szétszóródtak. Egy részük Szigetvárt húzódott meg, ahol egyelőre még biztonságban érezték magukat, s itt Baranyával együtt egy ideig fenntartották még a vármegyét is; 1563-ból és 1564-ből ismerjük a két megye hatóságának közös kiadványait is.

37 Sziget eleste után azonban még ez a képletes szervezet sem emlékeztetett többé a régi állapotokra. A szétszóródott egykori birtokosokban egy ideig bizonyára élt a remény, hogy visszatérhetnek még otthonukba, de néhány nemzedék után már a tudata is kiveszett. Azonban a helyükbe — részben legalább — új birtokosok léptek, mert a királyi és a nádori adományozások nem szűntek meg, s az ilyen adomány nem csupán a földhöz való jogot jelentette, hanem hol több, hol kevesebb kapcsolatot is a birtokokon élő népekkel. Ha a felszabadulás utáni években készült összeírásokat nézzük, érdekes kép tárul elénk a török időkről ebben a vonatkozásban. A kamarai tisztek készítették el őket, hogy a visszaszerzett terület gazdasági viszonyairól tisztában legyenek, s ezért minden falunál feljegyezték azt is, hogy a lakosok mit adtak a török földesuruk mellett a magyar uruknak is. Voltak olyan faluk, amelyekben az egyes házak vagy családok rendesen fizettek évente bizonyos összeget, mint pl. az újpalánkiak 1 forint 50 dénárt, a pusztapéliek együttesen 12 forintot és egy pár csizmát, vagy a simontornyaiak két évre két pár karmazsin csizmát 12