Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

40. 1962. IV. 3. O. L. Ber. u. Schr.; Babics A. A kamarai igazgatás Pécs városában 1686—1703. Pécs, 1937. 60.; Hodinka A. i. m. 28. 41. 1692. II. (nr. 18.) O. L. Ber. u. Schr.; „Dreissiger Herr Broderich" (1692. V./nr. 42.) uo.; 1692. VIII. 17. ő készítette el Tolnán az őszi szénaszállítás reparticióját (uo.). 42. Hofkammerarchiv. Bécs, Prot. R. 236., E. 274. — De megtartotta a kamarai tisztségét is, mert 1695 novemberében kéri a budai adminisztrációtól, utaljon ki 50 tallért a tolnai lelkész részére [1895. XI. (nr. 29.) Ber. u. Schr.]. 43. 1692. III. 18. (nr. 70.) Ber. u. Schr.; Tm. lt. 3. 6. és 10. 6. Még egy adatunk van az ő commissariusi tisztére. Ellenfelei később, mint látni fogjuk, a nádor által neki küldött levél címzésében ki vakarták a „vicecomiti" szót s helyébe ezt írták: „veredario et commissario Tolnensi" (Tm. It. 3. 2.). 44. Sztánkovánszky-cs. It. Kammerer-gyűjt. VI. 44/a. Tm. It. 10. 16. 45. Tm. It. 10. 3. 46. Említett forrásunk ugyan a jegyzőt nem említi s a szolgabírákat sem, de Gorich 1696. december 13-án mint „nótárius sedis" írta magát alá (O. L. Esterházy-cs. It. 35. J. 196.), — a két szolgabíróról pedig több más forrásunk szól: 1695. IX. 2. Tm. It. 10. 3.; 1696. IX. 27. Pécsi püspöki lt. 51/1696.; 1696. VII. 31. Tm. It. 3. 6. 47. Láttuk, hogy milyen eréllyel lépett fel a határperekben megyéje érdekében. — 1710-ben, második alispánsága idején, Somogy megye commissariusának, aki Tolna megyei falvakra is reparciált kenyeret a katonaság részére, ezt írta: „Kegyelmed hagyjon békét Tolna vármegyének, parancsoljon Somogyban, hiszen hála Istennek és még nem holtam...; míg én viceispány leszek, nemes Tolna vármegyében, addig nem parancsol Kegyelmed. Ha penig legkisebben ingerálja magát Kegyelmed Tolna vármegyében, bizony olyan levelet írok Kegyelmednek, hogy az ablakba nem teszi. Sutor ne ultra crepitam (sic)! Ezzel maradok jóakarója Broderich András" (Tm, lt. 1. 40.). — Ilyen szigorúan írt 1709-ben az egresi bírónak is: „Ha azért csak egyet is közülük Fejérvárott arestálnak, én itten tizet érte" (Schneider Miklós, Karcolatok Fejér vármegye múltjából. Székesfehérvár, 1931. 15.) Legjellemzőbb azonban az esete Pest megyével. Második alispánsága idején is keményen harcolt megyéje régi határaiért, sőt még a Pest megyei Szeremlyét is megyéjének követelte. Pest megye a nádorhoz fordult, aki közölte a főispánnal, Nesselrode püspökkel, mennyi bajt csinál az alispánja, amiért már ő is és más hatóságok is komoly figyelmeztetést intéztek hozzá. „Ipse grobianus et incivilis homo" — írta neki — Pest megye barátságos leveleit nem fogadta el, visszaküldte őket, de nem tisztességes válasz kíséretében, hanem egy borítékból letépett piszkos papíron, amelyen a püspök címe volt („ad unam schmucidam alicuius copertae chartám — in qua illustris Excellentiae Vestrae titulus scriptus continebatur rescriptum ad dictos comitatus"... Tm. lt. 3. 56.). 48. Baranya megye is csak 1694-ben kért és kapott pecsétet. Amikor 1694 szeptemberében Tolna, Baranya és Valkó megyék közös gyűlésre jöttek össze Pécsett, arra a felterjesztésükre, amelyet innen a királyhoz intéztek, a kancelláriában azt jegyezték rá, hogy „az említett megyéknek még nincsen pecsétjük" (O. L. Litt. comitatuum). — A pecsétnyomó nem maradt fenn, s a róla szóló diploma sem. Nem ismertük eddig magát a pecsétet sem, a nádori levéltárban találtam meg két lenyomatát a megyének a nádorhoz intézett felterjesztésein (O. L. Nádori lt. 54. 7. 56. és 58.). 107