Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

90. 1692. XI. (nr. 42.). Ber. u. Schr. 91. O. L. Jány-lt. II. 235. 92. Holub J.: Szekszárd a törökök kiűzése utáni első évtizedekben. Szekszárd, 1936. 93. Holub: i. m. 94. 1699-ben azt jelentette Budára a tolnai kamarai tiszttartó, hogy 8—9 vagyonos ember s néhány nem katolikus rác és kálvinista óhajt odaköltözni [1699. VI. (nr. 312.). Ber. u. Schr.]. 95. „... most kezdettem egy nyomorult falucskámba embereimet szállítani", — írta Janyáról Jánynak (O. L. Jány-lt. II. 300.). 96. Tm. lt. 1.2., 1.8., 1.9. — 1701-ben is 3 évi libertását engedélyez a megye a nádor telepeseinek. (Jkv. 45.). — 1701-ben Esterházy 3 pusztára ad „szállítólevelet" tamási tartományában, (MGtSz. 1904. 315.), ugyanakkor Bedegre is valakinek, hogy „magyarokkal meg szállíthassa" (Tótkér község lt. Kammerer-gyűjit. V.). 97. Tm. lt. 1—12. 98. O. L. NRA. 91/4.; Jkv. 34.; Tm. lt. 1—14. 99. Ember Gy.: Jobbágyvédelem és jobbágy vándorlás a XVIII. sz. első felében: BMTIÉ. VI. 143. 100. Jkv. 38. 101. 1702. jkv. 47., 51. 102. „Ut ad maiorem longioremque ac diutiorem huius afflicti comitatus Tolnensi permansionem Icoruque desolatorum inhabitationem eveniat, hominesque ad inhabitandum magis incitentur, decernitur, quatenus personae nobilitari praerogativa gaudentes in fundis rusticanis degentes in descensu et ascensu militum Germani corum et aliorum quorumlibet a fursponth et quartyriis, nisi summa necessitas aliter exposcat, immunes sint et exempti" (Jkv. 15.). 103. Hermann E.: A bátaszéki németek és népdalaik. Bpest, 1929. 11. 104. 1690. IV. 30.; 1690. IV. (nr. 237.). Ber. u. Schr. 105. Jkv. 47.; Tm. lt. 1. 14.; 1701. VI. 21. Memora'bilien und Anbringen. F. 68. Idézi: Taba L: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941. 61. 106. Egy összeírás Simontornya tartományáról 1669—1675-ből mint népes rác telepeket sorolja fel Szokolyt, Keszit, Dorogot, Döböröntét, Gántot, Somogyot, Regölyt és Szakályt. (Kiss I.: i. m. 85.). 107. O. L. U. et C. 54/21.; 1690. III. 8. Ber. u. Schr. 108. 1692. III. 1. és III. 10. Ber. u. Schr. 109. Koller: i. m. VII. 153. 110. O. L. Dikális összeírások XLVI. k. 111. Taba I.: i. m. 47.; 1692. III. 20. (nr. 76.) Ber. u. Schr. 112. 1696. Tm. lt. 1023. — Radonay egyik levelében így írt róluk: „A rác helységekben bárminemű lopás, rablás, emberölés nem megy újságszámba" (1699. Kammererg;yűjt.) 113. A nádor tiszttartója természetesen elégtételt kért a vármegye előtt. Meg is indult az eljárás ellenük, de mivel nem is hederítettek a megye ítéletére, elrendelték ellenük az executiót katonai segédlettel. Ennek eredménye véres összeütközés s Döbrököz kifosztása lett. Megmozdult erre az egész rácság: felléptek érdekükben Monaszterly János és Csernovics patriarcha, és melléjük állt az udvar is. Az ügy azonban nem haladt előre, s még 1702 júniusában is panaszkodnak a döbrököziek, hogy nem kaptak elégtételt. — Ezt a „Döbröközi eset"-et megírta Kammerer Ernő a Tolnavármegye 1908. XII, 25., 1909. I. 3. és 10- számaiban. Érdekes ada102