Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
ponton ugyan a magyar rendelkezések szigorúbbak a németországiaknál, azonban sok kibúvót adnak. Ribbentropnak az volt a véleménye, hogy a magyar zsidótörvény alkalmazását gondosan kell figyelni és ellenőrizni, mert „különben kizárólag kivételekkel találkozunk. A birodalmi külügyminiszter úr célszerűnek tartja, ha a magyar belügyminisztériumban a zsidóügyek referenciáját a birodalom teljhatalmú megbízottja szerint alkalmas ember, esetleg a biztonsági szolgálat embere irányítja, vagy ellenőrzi." 112 Kétségtelennek tartjuk, hogy a birodalmi álláspontot Veesenmayer közölte az illetékesekkel, Baky és Endre államtitkárok e kívánság alapján kaptak oly korlátlan lehetőséget. Itt látjuk a magyarázatát annak, hogy a belügyminisztérium hírhedt VII. a. közbiztonsági osztályának vezetője vitéz Király Gyula m. kir. csendőr ezredes volt és a zsidó ügyeknek a csendőrség által való lebonyolítása is ezen a német kívánságon alapult. «• Valószínű Veesenmayernek nem tetszett a birodalomból jött kioktatás és újabb eredményekkel akarta tevékenységét igazolni. Április 13-án megegyezett Sztójayval, hogy legalább 50 000 munkaképes zsidót bocsájtanak a birodalom rendelkezésére. Megnyugtatásul jelentette, hogy a biztonsági szolgálat és a magyar rendőrség részéről megindított akciókkal már folyamatban van ezeknek az intézkedéseknek végrehajtása. A belső munkaszolgálatosok létszámát is felemelik és behívják a 38—48 éves zsidókat is, akik eddig mentesek voltak. így a magyarországi zsidó munkaszolgálatos zászlóaljak létszáma el fogja érni a 150 000 főt. 83 Ezek mögött a diplomáciai levelezések mögött már helyi események is meghúzódnak. Pontosan meg nem állapítható napon Szekszárdon 15 gazdagnak tudott zsidót, köztük Erdős Nándort a Zsidó Tanács elnökét is, a Gestapo összefogta és pécsi koncentrálás után Németországba, Mauthausenbe szállította. A nem egész hiteles összeállításunk szerint ezek a következők voltak: dr. Miklós Sándor és dr. Fleischmann Ottó ügyvédek, Pajor Sándor téglagyáros, dr. Kron Ferenc ügyvéd, Bettelheim Lipót kárpitos, Erdős Nándor pékmester, Leopold Károly nyomdatulajdonos, Pirnitzer Ede, Schönstein József, Diamant József, Krón Mihály, Engelsmann Jenő, Benedek Benő, Seiner Lajos kereskedők. 8 '' A másik következménye az volt, hogy ebben az időben valóban helyi munkaszolgálatra behívták a 40—50 év közötti és még itthonlevő zsidó férfiakat. Az ezekből alkotott század egy darabig egészében Szekszárdon volt, majd később önkéntes jelentkezés alapján a különböző szakképzettséggel bírókat máshová irányították át. Ezek sorsa tragikussá vált és közülük aligha jött haza valaki. A század másik része Szekszárdon maradt. Keretlegénységük szintén idősebb szekszárdi katonai szolgálatra behívott polgárokból állott és a helyi munkaszolgálatot látták el, elsősorban az ittlevő hatalmas katonai egészségügyi anyagszertárt. Ezek számos szolgálati könnyítést kaptak és egészen 1944. november 15-ig, az anyagraktár vasútra rakásáig lakóhelyükön maradtak."' Időközben megtörtént a zsidó üzletek bezárása. 86 Mivel ezt nemsokára követte a gettóba hurcolás és a szigorúan elrendelt, de nem mindig így elvégzett leltározás lassan haladt. Az üzletek berendezésének és árukészletének további sorsa a megmaradt áttekinthetetlen irattömegből sem tisztázható egészen. A munka nélkül maradt zsidó kereskedők további következményektől tartva, hogy jó szándékukat bizonyítsák, alkalmi munkákat vállaltak. Kertészetben dolgoztak, péküzemben zsákoltak és bármiféle más munkát elvállaltak. 8 ' Veesenmayer már április 23-án jelentette a külügyminisztériumnak, hogy a magyarországi zsidó lakosság gettóba tömörítésének terve készen áll. 88 Az erre <}•)
