Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

bízva — kételkedve, igyekeztek teljesíteni a kívánságokat. Egyik első kívánság volt az ún. Kaszás-féle ház, ma járási rendőrkapitányság kiürítése. Ezt még az összeköltöztetés előtt a Gestapo a maga részére vette igénybe. Erdős Nándor a Kaszás-családot saját házába fogadta be. A többi kívánság élelemre, igen sokszor borra, étkezőfelszerelésre vonatkozott. Más városoktól eltérően az ún. gazdag zsidók deportálása csak hetekkel a megszállás után következett be.

70 Voltak a németek által kívánt szolgáltatások között más természetűek is. Különösen megszégyenítő volt, hogy fehérneműjük tisztítására, lakásuk, hivatalaik takarítására zsidó asszonyokat rendeltettek ki.

71 Az intézkedések végrehajtását az államigazgatási és rendészeti szervek ellenőrizték. A belügyminiszter április 12-én kelt 1720881944. VII. a. sz. rendeletével utasította a csendőr- és rendőrhatóságokat és az alispánokat a megkülönböztető jelvény viselésének ellenőrzésére. A viselés elmulasztása rendőri büntetőbírói eljárást vont maga után és internálással járt. Havonta kellett ezekről az intézkedésekről jelentést tenni. Áprilisban az egész megyében csak Tamási községben történt ilyen internálás, 7 személy került a csendőrség zárkájába. Májusban már csak 2 személy szenvedett el ilyen büntetést Dunaföldváron. Ekkor már megtörtént a gettózás és a korábbi rendelkezés elvesztette jelentőségét.

72 Mivel a korlátozások a csillagviselésen, a csillagviselés viszont az ún. fajvédelmi törvényen alapult, a közigazgatásnak volt feladata legtöbb esetben eldönteni, hogy ki köteles csillagot viselni. Számtalan ügy került közvetlenül az alispán elé. Következetesen minden egyes esetben érdemi döntés nélkül a benyújtott kérelmeket az illetékes főszolgabírónak küldte ki elsőfokú elbírálás végett, ezzel fenntartotta magának a II. fokú elbírálás jogát.

73 E következetes eljárás másik jellemzője a dombóvári főszolgabíró által felvetett problémával kapcsolatos. Április 27-én megkérdezte az alispánt, hogy a csillagviselési és az értelmiségi munkakörbe való alkalmazás tilalmáról szóló rendeletek végrehajtása során mely hatóság köteles eldönteni, hogy ki tartozik e rendeletek hatálya alá. Az alispán válasza egyértelmű: az a hatóság döntsön, amely előtt a kérdés felmerül. Ha a zsidórendeletek be nem tartása miatt folyik valaki ellen rendőri büntetőbírói eljárás, úgy a rendőri büntetőbíró, tehát a főszolgabíró dönt.

74 Érdemes megjegyezni, hogy ezekben a nehéz hónapokban az alispáni hivatalban a kiadmányozás jogát minden ügyben az alispán tartotta fenn magának. Elvétve lehet találni egy-egy ügyiratot, amikor az alispán helyett a vármegyei főjegyző aláírása szerepel. A tényleg elvi döntést kívánó ritka esetekben azonban az alispán nem hárította el döntési kötelezettségét. így a paksi főszolgabíró egy csillagviselési ügyben annak eldöntését kérte, hogy ,.özvegy" meghatározás vonatkozhat-e férfire is vagy csak nőre. Az alispán válasza: „A magyar jogszabályok nemcsak az özvegy nőt, hanem az özvegy férfit is ismerik."

70 A megkülönböztető jelvény viselése még az összeköltöztetés, illetve a gettózás előtt is — kétségtelenül annak előkészítése érdekében — lehetőséget adott a zsidók koncentrálására. Ez két irányban nyilvánult meg. Az egyik rendelkezést a csendőr osztályparancsnokság kezdeményezte a kiürítési kormánybiztos rendeletére és célja volt az 1943 szeptembere óta állandó lakhelyüktől távollevő zsidókat felkutatni, őrizetbe venni és eredeti lakóhelyükre visszaszállítani. E célból házkutatásokat tartottak. Az iratokból nem állapítható meg, hogy ez a rendelkezés megyénkben járt-e valamilyen eredménnyel.'

6 7 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 97