Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

jeszteni. Ezek a minisztériumi jóváhagyás nélkül nem hajthatók végre. Király csendőr ezredes a közbiztonsági osztály vezetője volt. 28 Addig, amíg az első esetben az elöljáróságok felé intézkedett a szokott hivatali út megkerülésével a csendőrségen keresztül a belügyminisztérium, a második esetben az alispánt, mint II. fokú rendőri büntetőbírói hatóságot is közvetlen ellenőrzése alá vonta. Természetes, hogy hatáskörük megnövekedésével a csendőrség külön­böző szervei is tisztában voltak. Amikor április 12-én a 171905/1944. VII. a. számú rendelettel a zsidók fegyvertartási, fegyverviselési és robbanóanyag­vásárlási engedélyének bevonását és a fegyverek őrizetbe vételét rendelték el. úgy intézkedtek, hogy a bevont fegyvereket és robbanóanyagot további rendel­kezésig az első fokú rendőrhatóság, tehát vidéken a főszolgabíró tartozik meg­őrizni. A tamási főszolgabíró jelentette, hogy a csendőrőrsök még az ő intézke­dése előtt a fegyverek bevonását végrehajtották, azonban felsőbb utasításra, azokat nem voltak hajlandók hozzá beszállítani. Hasonló jelentést küldött a dunaföldvári szolgabírói kirendeltség vezetője is. 2 ' 1 Szükségesnek tartottam a csendőrség hatáskörének, vagy ponto­sabban, hatalmának megnövekedését már a német bevonulást követő napokban kimutatni. 1944. április 5-én jelent meg az 1290/1944. ME. sz. rendelet, mely a csendőrséget rendkívüli fegyverhasználati joggal ruházta fel. Ezt az újságok­ban is közzétették. A németek kívánságára hozott legkülönbözőbb rendelke­zések teljesítését már április elején a kormány csak a csendőrszuronyokra támaszkodva látta lehetségesnek. Az a helyzet állt tehát elő, hogy amíg államigazgatási vonatkozásban a csendőrség eddig a főszolgabíró utasítására, vagy saját kezdeményezésére járt el, most a belügyminisztérium közvetlen vonalává vált az államigazgatás felé. „Ebből a fonák kettősből álló helyzetet a későbbi nyilas csendőrségnek nagyon sok kisebb és nagyobb parancsnoka felhasználta a nemtetsző közigazgatási intéz­kedések semlegesítésére. Biztos okát sohasem tudtára meg, hogy miért — mondta Borsiczky dr. — de az országos szabványtól teljesen eltérően és ide­genül a tamási őrsparancsnokság nem sokkal hazaérkezésem után, tiszti állo­mányú parancsnokot kapott, aki nyíltan is ambicionálta a rendőrhatósági funkciók gyakorlását." 30 A csendőrség és a rendőrség viszonya korábban meglehetősen tisztázott volt, mivel a rendőrség csak a városokban teljesített szolgálatot. Az egységes intézkedésekről a minisztérium gondoskodott és amennyiben nyomozási célból egyik a másik területére ki akarta terjeszteni a vizsgálatot, a társszervnél je­lentkezett. A megszállás után a csendőrség hatásköre a rendőrség illetékességi területén is megnövekedett. Megfelelő paranccsal csendőrség is eljárhatott anél­kül, hogy a rendőrségnek azt bejelentette volna. A zsidók összeköltöztetését, majd gettóba szállítását és deportálását Szekszárd város területén is a csendőr­ség végezte." A közigazgatás, helyesebben a város vezetősége és a rendőrség között — közvetett írásbeli bizonyítékokból ítélve, melyekre később hivatkozunk — fel­tételezhetően simább volt az együttműködés. Ez következik szekszárdi viszony­latban véleményünk szerint először abból, hogy a kapitányság helyiségei a vá­rosháza épületében voltak, valamint általában a rendőrségnél az áthelyezés rit­kább volt, így közvetlenebb személyes kapcsolatok is kialakulhattak. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom