Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

rült a minisztériumba. A miniszter Szongott alispán véleményét előzetesen meghallgatta, s bár az alispán nem pártolta kinevezését, a belügyminiszter mégis mellette döntött.

23 Ez a március 19-i események előtt közvetlenül történt. Mire a kinevezett főszolgabíró Tamásiba ért a Keresztes-Fischer által aláírt kinevezési okmánynyal, Keresztes-Fischer már a németek őrizetében volt. Azért kérte dr. Borsiczky áthelyezését a minisztériumból, mert előrelátható volt az angolbarátságáról közismert Keresztes-Fischer leváltása. Mint mondta: „Ügy éreztem, hogy a várható belügyminiszter személye erősebb politikai igénybevételünket is fogja jelenteni."

21 Dr. Borsiczky Iván 1944-től 1949 tavaszáig Tamásiban főszolgabíró, illetve járási főjegyző, ezt követően vármegyei árvaszéki elnök volt a tanácsok megalakulásáig. Arra a kérdésre, hogy a belügyminisztériumban eltöltött esztendők után miben látott változást a főszolgabírói hivatalban, ahol azelőtt beosztott szolgabíró volt, a következőket mondta: „Azt rövid idő alatt láttam, hogy az évekkel ezelőtt itthagyott járás lakosságának hangulata, a közigazgatási apparátusnak beállítottsága lényegesen változott. Változott a politikai események hatására és a megyei, valamint a községi autonómiák szűkítése miatt is. A lakosság német ajkú részében jóvátehetetlen zűrzavart kevert a hitleri propaganda, ez persze hatott a magyar ajkú lakosságra is. Ezek azonban keresték a kiutat a nyomasztó helyzetből."

25 A közigazgatás mechanizmusának megváltozásával kapcsolatban a következőket mondta: „A tamási járásban német katonai parancsnokság nem működött. A Sztójay-kormány idején a német befolyás erősödését a helyi politikai vezetők hang erősödésének növekedése azonban pontosan regisztrálta. Igényként jelentkezett a közigazgatási apparátusnak a politikai élet célkitűzéseire való totális átállítása. Fokozódott a közigazgatási munkának kívülről való ellenőrzése. A kapott központi rendelkezésekről kezdetben titkolva, utóbb már nyíltan beismerve, előre tudott a helyi csendőr őrsparancsnok is."

26 A fenti és 25 évvel az események után elmondott visszaemlékezés teljesen reális emlékeket őriz, melyekre nem egy írásbeli bizonyítékot is sikerült találni. A gyönki főszolgabíró 1944. április 8-án jelentette az alispánnak, hogy a Csendőrségi Hírközpont által kibocsátott Nyomozati Értesítőben megjelent egy rendelet, mely a polgármesterekre és a községi elöljáróságokra vonatkozik. A rendelet szerint az elöljáróságok tartoznak a zsidó közösségeket felhívni, hogy készítsenek az összes zsidókról, családtagokat is beleértve névjegyzéket és azt adják le az elöljáróságnak. Az elöljáróság tartozik azt 4 példányban lemásolni, 1 példányt a főszolgabírónak, 1 példányt a csendőrparancsnokságnak és 1-et a belügyminiszternek elküldeni. A főszolgabíró problémája az volt, hogy vajon az elöljáróságok az őrsparancsnoknak ilyen természetű szóbeli közléseit tartoznak-e végrehajtani. Az alispán április 15-én, tehát azonnal küldött válaszában közölte a főszolgabíróval, hogy ezeket a rendelkezéseket az elöljáróságok kötelesek végrehajtani.

27 A közigazgatási hatáskör leszűkítésének és a csendőrségi vonal alá rendelésének egy másik bizonyítéka a belügyminisztérium 1944. április 22-én kelt 174731/1944. VII. a. sz. rendelete, melynek aláírója vitéz Király ezredes. Elrendelte, hogy „a változott viszonyokra tekintettel" a zsidófajú egyénekre vonatkozó rendőrhatósági őrizet alá helyezést (internálást) megszüntető II. fokú véghatározatokat is jóváhagyás céljából a belügyminisztériumba fel kell ter81!