Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása I. Tolna megye lakosságának antifasiszta küzdelmei Milyen mértékben vett részt a magyar nép saját felszabadításában? Milyen mértékben járult a fasizmus vereségéhez? Megtett-e mindent, amit az adott körülmények között megtehetett a szabadságáért és a függetlenségért? Az utókornak és a még élő kortásaknak kell megválaszolniuk ezeket a kérdéseket. Az elmúlt évek során — több évi kutatás eredményeként — új ismeretek birtokába jutottunk. Ezek arról tanúskodnak, hogy hazánkban is sokkal nagyobb tömegek vettek részt a fasizmus elleni küzdelemben, mint azt korábban hittük, és azok a harci eszközök és módszerek, amelyeket a fasizmussal, de különösen a megszálló német fasiszta seregekkel szemben alkalmaztak, sokrétűbbek, gazdagabbak, mint azt feltételeztük. A magyar kormányok és az uralkodó osztályok — a finánctőkések és a nagybirtokosok — nemzetáruló politikája olyan helyzetet teremtett a második világháború időszakában, hogy a társadalom legkülönbözőbb osztályai, rétegei, csoportjai kerültek vele szembe. Széles körűen ismert, hogy a kommunisták mellett — akik a legkövetkezetesebb harcot vívták hazánkban is a fasizmus ellen — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség számos képviselője vállalta a harcot, vállalta a kommunistákkal a sorsközösséget: az üldöztetést, az illegális munkát, a börtönt és a halált is. Az uralkodó osztályokkal szemben álló társadalmi osztályok és rétegek között sok kérdésben volt ellentét, nézeteltérés — ez osztályhelyzetük különbözőségéből adódott —, de egy kérdésben feltétlenül találkozott politikai hitvallásuk: harc a nácizmus ellen, harc hazánk függetlenségének megvédéséért és az elveszített függetlenség visszaszerzéséért. Ez akkor is tény, akkor is igaz, ha tevékenységük során nem minden esetben fogalmazták meg ezeket a gondolatokat és nem vetették papírra. Mint ismeretes, Magyarországon számos tényező nehezítette az antifasiszta erők harcának szélesebb körű kibontakozását. Tény, hogy az ellenállási mozgalom a háború második felében nem érte el azt a szintet, amit néhány szomszédos országban elért. Ebben szerepet játszott a Horthy-rendszer szisztematikus fizikai és lelki terrorja, az igazságtalan trianoni békével kapcsolatos jogos nemzeti érzelmek tudatos revizionista-soviniszta kijátszása — amely különösen a kispolgárság köreiben hatott igen jelentékenyen az emberek gondolkodására —, majd a Kállay-kormány kétkulacsos kivárási politikája iránt táplált illúzió. Gátolta az antifasiszta harc szélesebb körű kibontakozását 5