Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

pítják, hogy Gergely tanácselnököt sem a jog, sem az igazságosság, de kevésbé nemzetgazdasági szempont nem vezérelte."''

1 A későbbiekben még rá fogunk mutatni arra, hogy mennyire megváltozott pár hónap alatt a parasztság hangja. Akik egész életen keresztül azt gyakorolták, hogy a náluk magasabban lévőkkel csak alázatosan beszélhettek, ha egyáltalán szóba álltak velük, azok most megtanulták, hogy a maguk igazát bárkivel szemben érvényesítsék. Teljesen új, forradalmi hang volt ez, mentes a tekintélytisztelettől, hajbókolástól, a felettes hivataltól való meghunyászkodástól. Érezték, hogy ugyanolyan joguk van szólni az igazukért, mint bárkinek, s az általuk igaznak érzett ügyért, bárkivel bátran felvették a harcot. A. Megyei Földbirtokrendező Tanács április 2í)-án újabb tárgyalási időpontot tűzött ki április 23-ára. Ekkor végre megegyezés jött léire a négy érdekelt fél között. Alsó- és Felsőgyántot a következőképpen osztóitok fel: Pincehelyi igénylők kaptak: 338 holdat Tolnanémedi igénylők kaptak: 404 holdat Gyántpusztai igénylők kaptak: 358 holdat Ozorai igénylők kaptak: 874 holdat Összesen: " 1972 holdat'

1 A megegyezést a négy község képviselői azzal a megjegyzéssel írták alá, hogy a döntést tudomásul veszik, és ehhez tartják magukat. Április 25-én meg is történt a puszta felosztása az érdekeltek között, egy közösen tartott földkiosztó ünnepély keretében." A felosztás pillanatnyilag igazságosnak látszott, átmenetileg megnyugodtak a kedélyek is. Illetve most a szomszédos vármegyével. Fejér megyével lángolt fel a vita. Tótipusztáért indult meg a harc Igar, Mezőszilas, Tolnanémedi és Ozora között. Tulajdonképpen ezek a viták csak átmenetileg csendesedtek le, mert végleges megnyugvást, illetve lezárást csak a földreform befejezése jelentett. Addig azonban, hol élesebben, hol csendesebben folyt a harc azok között a községek között, ahol kevés volt a föld. Tolna megye területén nem egyedüli jelenség volt Ozora, Pincehely, Tolnanémedi viszálya, illetve a Tolna és Fejér megye közötti vita. Fadd, és Fájsz községek is (Tolna vármegye és Pest vármegye) hosszú harcba kezdtek Várszegpusztáért. Ezt a területet a faddi Községi Földigénylö Bizottság kiosztotta a Tolna megyei Földbirtokrendező Tanács jóváhagyásával a faddi igénylőknek. Fájsz Községi Földigénylő Bizottsága viszont nem akart lemondani erről a területről, „ott kiosztásokat végzett, s attól lehet tartani, hogy a két földigénylö bizottság között tettlegességre kerül sor. Kardos László miniszteri megbízott utasításának is ellenszegülnek a fajsziak, akik azt is közölték, hogy az ott élő 61 gazdasági cselédnek már 826 7c. holdat lei is osztottak, a többit pedig földnélküli ga,zdasági munkásoknak adják. A megyei tanács utasítja a faddi bizottságot, hogy a kiosztást akár karhatalom igénybevételével okvetlenül eszközölje."'* A faddi Községi Földigénylő Bizottság április 24-én jelenti, hogy 82 faddi igénylővel át akartak menni Várszegpusztára, de átvitelüket az uradalmi révész a fajszi Földigénylő Bizottság utasítására megtagadta. A rendőrség segítségével később mégis át tudtak menni, a fajsziak azonban nem jelentek meg a tárgyalásra. A faddi bizottság által már kimért földek karóit a pusztai cselédség eltávolította. Fadd község beleegyezett abba — mint írják —, hogy a határhoz tar129