Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
A faddi Községi Földigénylő Bizottság panaszt emel a tolnai Községi Földigénylő Bizottság ellen a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnál. Kifogásolja, a tolnai földigénylő bizottság erőszakos eljárását, hogy a már kiosztott földekbe a faddiakat nem engedik be, sőt 200 holdat akarnak elvenni tőlük, annak ellenére, hogy ennek fejében a faddiak nem kapták meg az igényelt birtoktestet. Az elkeseredés olyan nagy — írják a faddiak —, hogy tettlegességre is sor kerülhet és a bizottság kénytelen lemondani, mert elveszti a nép bizalmát. 2 " A vitás eseteknél Kardos László miniszteri megbízott sokszor bizonyult döntőbírónak, illetve ahol kevés volt a föld, ott kereste a megegyezés útját a környező községekkel. Szakályban az igénylők panaszkodnak neki, hogy kevés a kiosztható föld. „Kardos rögtön megindítja a tanácskozást: hogy lehetne megegyezni a szornszéd falvakkal elsősorban Csibrákkal. A terem zsúfolt, de a szavak változatlanul tágak, ritkák; mindenki nyugodtan megvárja, hogy az előtte szóló befejezze. Húzzák, szabják keményen a grófét, de eközben távolról is megurazzák, s ilyeneket mondanak: Isten segítségével. Nemcsak ott künn a természetben van kora tavasz, hanem az eszmékben, ebben a kis társadadalomban is." 21 Hát igen! A tekintélytiszteletet, amit évszázadok alatt belemartak az emberek tudatába, máról holnapra nem lehetett eltörölni. A rémhírek is terjedtek és nemcsak a tudatos terjesztők által. Sokan mondogatták a parasztoknak, ne fogadjanak el földet, mert úgyis visszajön a tulajdonos, és akkor még munkaalkalom sem lesz, nemhogy föld. Az újság igyekszik ezt a félelmet eloszlatni: „Földigénylők és földigénylő bizottságok figyelmébe! Illetékes körök tudomására jutott, hogy a földreform végrehajtása során egyes volt földesurak, intézők, ispánok, továbbá hatósági közegek akadályozzák a földek kiosztását és szabotálják a kormány intézkedését, továbbá suttogó rémhírekkel befolyásolják a földigénylőket, hogy tartózkodjanak az igényléstől, mert nem fogják megművelni tudni a földet, vagy termésüket a hatóság részére lefoglalják. Illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy a földigénylők ne adjanak ezeknek a híreszteléseknek hitelt, ahol pedig egyes tisztviselők és egyéb elemek gátolni, illetve szabotálni próbálják a földreform gyors végrehajtását, az illetékesek könyörtelenül lesújtanak a reakciós elemekre és ezeknek gyáva kiszolgálóira."™ A parasztság állásfoglalása a nagybirtok ellen tulajdonképpen egységes volt, a viták tárgyát nem a nagybirtok kisajátítása képezte ebben az időben. Mint már említettük a nagy probléma ebben az időszakban az volt, hogy sok községnek kevés a kioszható földje. Ezek a községek pedig késre menő harcot folytattak egymás ellen minden lépés földért. Tolna megyében a községek között egyik legélesebb harc Ozora, Tolnanémedi és Pincehely küzdelme volt Gyántpusztáért. Nemcsak a községek harca volt ez azonban, hanem a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, valamint a Megyei Földbirtokrendező Tanács és a Községi Földigénylő Bizottságok harca is egyben. Mint ismeretes Tolnanémedi volt az a község, amely már februárban, sőt januárban kéri, hogy Gyántpusztát csatolják hozzá. A puszta közigazgatásilag ugyanis Pincehelyhez tartozott. Miután megjelent a 600/1945. M. E. sz. rendelet, Tolnanémedi Nemzeti Bizottsága ismételten kéri március 27-én, hogy Gyántot csatolják a községhez, mert különben a földigénylőket nem tudják kielégíteni. 29 Március 29-én erre a Megyei Földbirtokrendező Tanács a következő utasítást adja Pincehely elöljáróságának: „Kérjük a Jegyző Urat, hogy Alsó- és Felsögyánt ügyében a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban ne tegyen 424
