Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

az iparosokat is számításba vették. A Tanács egyben figyelmezteti a bizottságot a rendelet betartására.

8 A dombóvári Kisgazdapárt óvást emel a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnál, hogy a községben két iparos 8, illetve 10 hold földet kapott.

3 Váraljáról is panasz érkezik a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy a Községi Földigénylő Bizottság tagjai között sok bányász található, a juttatottak egy része is bányász. A Tanács megvizsgálja az ügyet és megállapítja, hogy a panasz helytálló, de figyelembe veszi azt. hogy ezek a bányászok mind visszatértek már a mezőgazdasági foglalkozáshoz." Országszerte a falusi iparosok nyomása olyan nagy volt, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács kénytelen elvi határozatot hozni az iparosok földhöz juttatásával kapcsolatban. „Földigénylők lehetnek a korábbi gyakorlattól eltérően a felosztott gazdaságok konvenciós iparosai és általában a községbeli lakosok közül azok a kisparasztok, akiknek megélhetését iparuk nera biztosítja, s ezért e mellett mezőgazdasági munkával már eddig is foglalkoztak. Részükre azonban aránylagosan csak kisebb birtok juttatható. A három kat. holdas birtokminimum azonban itt is irányadó."" — mondja ki a határozat. Már említettük, hogy Tolna község első igénylést összeíró ívén 64 hajós, 21 kőműves, 38 egyéb iparos, 11 egyéb foglalkozású volt feltüntetve. A Megyei Földbirtokrendező Tanács mereven elutasította a kőművesek és hajósok igénylését. „Az igényjogosultságnál a Tanács tekintettel volt arra, hogy Tolna község lakosainak a száma 8—9000, ipara és kereskedelme fejlett, az építőiparban a kereseti lehetőség igen komoly, miért is indokolatUm és méltánytalan lenne — amellett, hogy nevezettek foglalkozásuknál fogva nem is igényjogosultak — részükre földet juttatni. A hajósok pedig épp akkor nem tartózkodnak otthon, amikor a legtöbb gazdasági munka, van, tehát maguk a földet nem is művelhetnék és keresetük eddig is biztosította megélhetésüket."

12 A tolnai hajósok és iparosok azzal indokolták kérésüket, hogy azért kényszerültek ezeket a foglalkozásokat űzni, mert a nagybirtok uralma miatt a földművelésből nem tudtak megélni. A Megyei Földbirtokrendező Tanács döntése, melyet az Országos Földbirtokrendező Tanács is megerősített jelen esetben országos szempontból igen helyes volt. A nem mezőgazdaságban dolgozók nagymérvű földhöz juttatása ugyanis károsan befolyásolta volna a mezőgazdasági munkákat, nem beszélve arról, hogy a tényleges igényjogosultaknak nem jutott volna elég föld. Természetesen akadtak kirívó esetek is, amikor egy pillanatig nem lehetett kétséges, hogy az illető igényjogosult-e, vagy sem. A Megyei Földbirtokrendező Tanács visszaadja a kalaznói Községi Földigénylő Bizottság tervezetét, mert olyan igénylőket is felvett a juttatandók közé, akik egyáltalán nem jogosultak földre. „A földigénylők összeírási ívében Halász Ármin tanító részére 20 kat. hold juttatást a Tanács jóvá nem hagyja, mert nevezett nem igényjogosult, tehát kihagyandó. Ugyancsak kihagyandó a 49. tétel alatt felvett községi jegyző is, aki szintén nem igényjogosult."

13 A tekintélytisztelet igen nagy lehetett ebben a községben, hogy a jegyzőnek sikerült magát, mint jogos földigénylőt a listára felvetetnie. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 5. számú elvi nyilatkozata az igényjogosultak legfelső korhatárát 85 évhez köti. de hangsúlyozza, hogy egyéni elbírálás alapján ezt át lehet lépni. Ha a kérelmet nyomós indok támasztotta alá, akkor át is lépték. 421