Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
kelt. Az értekezletre a megye neves gazdái, néhány községi bíró, az alispán és a szekszárdi gazdasági felügyelő kapott meghívót, összesen tizennyolcan. 3 " A megbeszélésről írásbeli dokumentumunk nincsen, de a szóbeli visszaemlékezések során az egyik résztvevő elmondotta, hogy ismertették velük a földreformrendeletet. Felhívták őket, hogy gazdaságilag támogassák a végrehajtást, tehát felszerelést, igás állatokat adjanak kölcsön az újonnan juttatottaknak, és tanáccsal, tapasztalattal segítsék az újgazdákat. M A tamási járás főszolgabírája — mint már említettük — úgy emlékezik vissza, hogy a földosztás hírét egy budapesti munkás hozta, akit a Kommunista Párt bízott meg a földosztás végrehajtásának megszervezésével. Valóban, a Kommunista Párt vezetősége munkásokat és diákokat küldött, különösen a Dunántúl megyéibe, hogy működjenek közre a végrehajtásnál. Alakítsák meg a Községi Földigénylő Bizottságokat, ahol kell, ismertessék a rendeletet, szervezzék a földosztást. Ezek a munkások és diákok gyalogosan, kocsival járták a vidéket. Ahol kellett, segítséget nyújtottak, és vitték a híreket. A rendelet végrehajtásának gyorsítására a földmívelésügyi miniszter teljhatalmú miniszteri megbízottakat küldött szét az országban. Említettük már, hogy Tolna megyében dr. Kardos László, egykori Gyorffy-kollégista volt a miniszteri megbízott. Feladata a rendelet ismertetése, a Községi Földigénylő Bizottságok és a Megyei Földbirtokrendező Tanács megalakítása, a földosztás megkezdése, a rémhírek és bizonytalanságok eloszlatása volt. Hatásköre rendkívül széles a miniszteri megbízottnak, mert akár fel is oszlathatja a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot és a Megyei Földhivatalt, ha véleménye szerint ezek a szervek nem képviselik a rendelet szellemét. A reform nyílt ellenségeit pedig a miniszteri megbízott letartóztathatja. Kardos László a következőképpen emlékezik vissza megbízatásának születésére : Debrecenben, az ottani pártközpontban ^mindenkitől megkérdezte Révai, hova menne szívesebben földet osztani. Mondtam: »Én Vas megyébe.^ Oda még nem lehet, még harcok vannak. Hova lehet? Tolnába, Baranyába. Akkor ott aludtunk a kollégisták debreceni szállásán, a Batthyány utcában. Másnap reggel jelentkeztünk Nagy Imrénél, útbaigazítást adott, megbízólevelet és ötszáz pengőt. Meg egy húsz-huszonöí kilós csomagot, abban volt a törvény szövege, meg az igénylőlapok. Lejövök a nagy csomaggal a Postapalotából — az volt akkor a kormány központja — ott áll egy szovjet őrnagy nő. Továris Kardos? —• kérdi. — Da. Rámutat egy dzsippre, föltettein a csomagot, beültem, s megindult olyan gyorsasággal, mintha meg se akarna állni Tolna megyéig. De csak a repülőtérre vitt ki. Kitettük a csomagot, az őrnagynő kezet fogott és elrobogott. Hamarosan jött egy hatalmas termetű szovjet katona, ott volt egy nyitott, kétüléses kis repülőgép; szálljak be. Varrógépnek hívták ezeket a kis futárgépeket. Délelőtt 10—11 óra lehetett, lábam alatt a csomag, kucsmámat fújja a szél, lenn ragyogó napsütésben csillogott az egész Alföld, fénylettek a hófoltok, a tócsák. Már a Dunát láttáin magam alatt, ideges lett az én pilótám, én is észrevettem: német bombázók jöttek, vadászgépek kíséretében. Mi délre kanyarodtunk .. . — Egyszer csak hátrafordul, térképet tart felém, fújta a szél a papírt ott a magasban és mutogatja Szekszárdot, meg két pontot a környékén. Hogy hol szálljunk le. öcsényre böktem az ujjamat. De annyi időbe se telt, míg mindezt elbeszélem, a gép mély fordulatot vett, kiszálltam, kivettem a csomagot, a pilóta 26 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 401
