Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
készülve ez a sok mezőgazdasági cseléd — írták a Kisgazdapárt egyik vezető lapjában —, de azt hogy kollektív gazdálkodásra nem volna felkészülve, azt cáfolja az egész magyar mezőgazdasági élet. A nagybirtok nem más, mint kollektív müvelés. Ügy látszik tehát, erre igenis be van állítva a magyar parasztság egy része, ez volna járható útja a földreformnak." 11 Tulajdonképpen a Kisgazdapártnak a Nemzeti Parasztpárt és a Kommunista Párt javaslata túlságosan radikálisnak tetszett. Ök továbbra is fent akarták tartani és megerősíteni a 300—500 holdas középbirtokokat. Erre utal az 1962-ben előkerült tervezetük, melyet még 1945 februárjában dolgoztak ki, de ez soha sehol nyílt fórumon nem hangzott el, nem látott napvilágot. A polgárparaszti koncepciót tükrözte ez a földreformtervezet. Nem elsősorban a szegényparasztságot kívánta földhöz juttatni, hanem azokat, akiknek már volt mivel megművelniük a földet. „ ... akinek fő foglalkozása a földmüvelés, és a föld megműveléséhez megfelelő erkölcsi megbízhatósággal és gazdasági jártassággal rendelkeznek." 1 ' „Egészséges kisüzemek rendszerét" kívánta megteremteni, a törpebirtokokat pedig el akarta tüntetni. A Kisgazdapárt tervezetében lényegesen kevesebben jutottak volna földhöz, mint a Nemzeti Parasztpárt programja, azaz a szegényparaszti reformkoncepció szerint. A leglényegesebb különbség azonban a két tervezet között mégis az volt, hogy a Kisgazdapárt a végrehajtást a módos parasztságra és a régi bürokratikus apparátusra bízta volna. A községekben, tehát a tényleges végrehajtási helyszínen semmiféle bizottság működését nem tervezte, csak magasabb szinten, a járásokban, megyékben és országosan. így a végrehajtás nem a leginkább érdekeltek kezébe került volna. Az adott történelmi helyzetben azonban a Kisgazdapárt is végső soron csatlakozott a Nemzeti Parasztpárt programjához. „Ne mondja Magyarországon senki, hogy a mi pártunk, amely 15 keserves éven keresztül verekedett a földreformért, még csak meg is akarná lassítani a földreformot." — nyilatkozta Tildy Zoltán. 10 „A nemzetet ért nagy katasztrófa nyomán kialakult közhangulat, legalábbis az első hónapokban, nem kedvezett a viszálynak; az összefogás és együttműködés iránti vágyat erősítette az emberekben. Az ország akkori helyzete is mérsékelte s szűk korlátok közé szorította a birtokviszonyok reformja körüli küzdelmet. Emellett a Németország elleni hadviselés és a mezőgazdasági munka elmaradása következtében fenyegető éhínség, a földkérdésben nem hoszszadalmas vitát és alkudozást, hanem gyors és radikális intézkedést követelt. Mindezeket a körülményeket vegyük figyelembe, ha a rendeletet megelőző időszak reform körüli harcairól az derül ki, hogy nem volt se hevük, se lángjuk. Nem folyt igazi ütközet az osztályok és pártok között; nem azért nem, mert a földkérdés megoldásában érdekelt osztályoknak nem volt kialakult nézetük, hogy milyen megoldás állana érdekükben, hanem mert a körülmények nem kedveztek a belső osztályküzdelmeknek."" A Magyar Kommunista Párt világosan látta, hogy a földreformrendeletnek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megkezdése előtt meg kell jelennie, vagy legalábbis meg kell kezdeni a földek kiosztását. Ezt mutatta a parasztság hangulata, ezt követelte a magyar mezőgazdaság és a kialakuló demokratikus rendszer érdeke. Ezért február 22-én a Kommunista Párt kiadja a jelszót: „Mindenekelőtt meg kell alakítani azonnal, minden késedelem nélkül a földigénylők bizottságait. Űjra a nép termelő erejére, kezdeményezésére kell apellálni: a földigénylők bizottságainak megalakításával nem kell várni se felső utasításra, se hatósági jóváhagyásra." 1 * 388
