Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373
vetéléseiket kielégítik." Melyek is voltak ezek a követelések? „Az aratók ugyanis azt kívánják 1. hogy 1200 négyszögöl földet kapjanak és ennek fejében ne kelljen nekik robotot szolgálni; 2. a rétkaszálást a felére szállítsák le; 3. az ő részük augusztus 1-én már ki legyen csépelve, hogy hazahordhassák; 4. szalmát és fát is kapjanak."" Az aratók és cselédek ekkor még általában nagyobb részt, béremelést, és a feudális maradványok eltörlését követelték. Különösen súlyos feudális maradványt jelentett a robot. Mértékére álljon itt egy adat, mely azt mutatja, hogy sokszor nagyobb volt, mint a jobbágyrendszer megszüntetése előtt. ,,2848 előtt egy 2—3 kataszter held földdel rendelkező Tolna megyei zsellérnek pl. 18 napot kellett robotolnia; 1900-ban viszont a dombóvári járásban holdanként 10 napi, tehát 2—3 hold után 20—30 napi »különmunkát« kellett végeznie az egykori zsellérek feles földet munkáló utódainak. Igo,z ugyan, hogy az egykori zsellérek földjét nem a földesúr szántatta meg, de az is igaz, hogy a régi zsellérnek nem kellett fele termését a földesúrnak átadnia, mint ^felszabadított* utódainak." 1 '' Nemcsak az újságok cikkeznek a szocialista mozgalom terjedéséről, hanem a képviselőházban is történnek felszólalások ezzel kapcsolatban. Tallián Béla megállapítja, hogy „ . . . elment a szocializmus egészen Szlavóniáig, betört Torontálba és Bácskába, feljött és Pest megyén keresztül átmenfa Dunán Tolnába .. : ,K A Tolna megyei alispán az 1897. évi nyári közgyűlésen a következőket mondta beszámolójában: „A tőke és a munkának egymás elleni harcában a mezőgazdaság terén is fellépett s a magyar alföldön már a múlt évben veszélyesebb méreteket öltött s a folyó évben is ismétlődött összeütközések hatásától a mi vármegyénk se menekülhetett meg teljesen" „A dombóvári és tamási járásokban, a herceg Eszterházy-féle uradalmak bérgazdaságaiban mindenütt, kivévén a tüskei és újdalmandi gazdaságokat, így Dunaföldvár, Bölcske, Paks, Németkér, Tápé, Gindlicsalád, Kajdacs és Gerjen községekben, nem különben a simontornyai járás egyes gazdaságaiban fordultak elő aratósztrájkok. . .. A mi különben békés szellemű, türelmes és rendszerető munkásosztályunk egy részét megingatta azon élénk színekben kihíresztelt agrárszocialista mozgalom, mely az aratási munkálatok teljesítésének a munkabérek felemelése céljából történt tömeges megmozdulásban nyilvánult."™ Az 1898-as évben újabb földosztó kísérlet történt a megyében. Február 17-én Várdomb szegényparasztjai kivonultak a faluhoz közel eső rétekre, és elkezdték felosztani. Az uradalmi ispán kihívta a csendőröket, akik letartóztatták Hampel Konrád napszámost. Erre a tömeg vasvillával felfegyverkezve megostromolta a községházát, és agyonütéssel fenyegette a jegyzőt, aki a letartóztatási parancsot kiadatta. A zendülést a tolnai 12. ulánusezred egyik százada nyomta el. 1 ' A véres összeütközés sem váratott sokáig magára Tolna megyében. 1898 márciusában nagyarányú megmozdulás söpört végig a vidéken. „A dunaföldvári szocialista zavargások miatt az ottani csendőrség 10 főnyi legénységgel lett megerősítve, mert újabb hiteles értesítések szerint az izgatások ott mind nagyobb mérvben terjednek, s a fehérmegyei paraszt szocialistákkal állandó összeköttetésben vannak." — adja hírül a Tolnavármegye.' 8 A dunaföldváriak fejlett, kiépített szervezettel rendelkeztek, s nemcsak a környező megyék szocialista szervezeteivel hanem a budapesti központtal is tartották a kapcsolatot. Vezetőjük Viczai Pál, a Dunaföldváron létesített önképző általános munkásegylet elnöke, aki sűrű levelezésben volt Rádival, Pfei377
