Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

ták, miután az egyetlen alkalmas visszavonulási utat elvesztették, eldobálták felszerelésüket és szétszaladtak.

120 A sikert kiaknázva, a szovjet harcosok elfoglalták Paks és Bonyhád városát. Pécs városától északra támadó csapataink heves harcok után átkeltek a Kapós csatornán és elfoglalták Dombóvár városát, amely nagy közlekedési csomópont és az ellenséges védelem erős támaszpontja volt. A nagy mennyiségű zsákmány között van több mint 50 különböző kaliberű löveg." December 2-án, amikor a fenti közleményt sugározta a moszkvai rádió, a szovjet csapatok már elérték, illetve elhagyták a Dunaföldvár—Németkér— Györköny—Sárszentlőrinc—Nagyszékely—Belecska—Tamási—Értény vonalát. Idézzünk e térségre vonatkozó visszaemlékezésekből is. „Felsőnána község 1944. december 2-án délelőtt 10 órakor szabadult fel."

1

'

1 „A felszabadulás előtti napokban katonaszökevényekkel megtelt a falu (Felsőnána). Ezek nagy része a mohácsi frontról szökött meg. Ez sejttette a falu lakóival, hogy közeledik a harc, a felszabadulás. December elsején a késő esti órákban és éjszaka megérkezett egy magyar huszár század és egy gyalogsági zászlóalj azzal a feladattal, hogy Tamási felé vezető úton tartóztassák fel a szovjet csapatok előretörését. Az itt állomásozó katonáknak harci kedvük nem volt. Ezt abból is látni lehetett, hogy csak evéssel törődtek, még harci árkot sem ástak. December 2-án délelőtt 9 óra tájban két aknalövéssel jelezte a szovjet sereg érkezését. Nem sokkal ezután megérkezett a gyalogság, a magyar katonák letették a fegyvert ellenállás nélkül."

122 „1944. december 2-án reggel nyolc órakor volt a község (Kalaznó) felszabadulása, A lakosság 96 százaléka Volksbundos és SS volt, ezért természetesen a szovjet hadsereg közeledtének hírét nem fogadták lelkesedéssel. A lakosság pincébe rejtőzve várta a felszabadulást. Ellenállás nem volt. 1944. december 2-án 7—8 óra között egy magányos lovas vágtában érkezett Hőgyész felől. Hangosan kiabálta, hogy van-e német katona a faluban. Elsőként csupán két lány: Scháffer Erzsébet és Schaffer Etel üdvözölte és cigarettával kínálta meg a katonát. A községházához érve Szabó Ferenc piros karszalaggal fogadta a katonát. Én mint tolmács voltam, a 31-es házhoz igazítottam a katonát, mert a kívánsága az volt, hogy fáradt lovát kicserélhesse. A lőcsére után a katona Hőgyész felé távozott és utána nem sokára megjelent a több száz főből álló felszabadító ukrán csapat. A községben tartózkodott 12 főnyi magyar őrség felszólítás nélkül jelentkezett a szovjet csapatoknál."

123 „A nagy felszabadító háború községünket (Hőgyész) 1944. december 2-án a hajnali órákban szabadította fel."

m „Tevel irányából érkezett a felszabadító hadsereg. A német egységek napokkal előbb elhagyták a községet (Hőgyészt)"

123 Kurd község felszabadításának történetét N. I. Birjukov így örökítette meg: „Vaszilev kiadta a parancsot: »Az ütegparancsnokok készüljenek fel a harcfeladat teljesítésére. Kurd irányában támadunk.<-< — majd elindult Gyerzijan felé. Az meghallgatta őt, majd így válaszolt: ^Törzsfőnök, te leszel a pa34