Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
dolgozó kérte, hogy fizetésüket a község utalja ki. Az alispán elutasította az illetménykifizetésre vonatkozó kérelmet. Elrendelte azonban, hogy a községi pénztár terhére gondoskodjanak élelemmel és tüzelővel való ellátásukról — február közepe volt — de ugyanakkor kötelezte őket. hogy a mezőgazdasági munkák megindulásával magukat munkavállalással tartsák el. 2 " 8 A törvényszék elnöke kérte a pénzügyigazgatóságtól, hogy a bírói pótlékot is fizessék ki részükre. Az igazgatóság válasza, hogy a rendelkezésre álló pénzfedezet az állami alkalmazottak alapilletményére sem elegendő, pótlékot csak akkor utalványoznak, ha a pénzállomány feltöltődik. 2 ' 9 A rendkívüli helyzet jellemzésére két példa pénzügyi vonalról: Dömötör István, a forgalmi adóhivatal vezetője jelentette és csatolta a vényeket és nyugtákat, hogy január 11-én a magyar hadifogolykórház részére saját pénzéből 2000 pengőt gyógyszervásárlásra a kórházigazgatónak átadott. Május 2-án kérte ennek visszafizetését. 250 Űjdombóvár község elöljárósága az adóbehajtást szorgalmazó utasítások hatására május közepén terjedelmes előterjesztést tett a főispánnak. Az előterjesztésben előadták, hogy a község 1944. évi összes adóelőírása 703 399 pengő 06 fillér volt, ebből az Esterházy hercegi hitbizományt 508 846 pengő 34 fillér, az egész előírás 72 százaléka terhelte. A hitbizomány 1944-ben semmi befizetést nem eszközölt, termékeit állatállományát igénybe vették, így a tetemes adóhátralékra nincs fedezet. A hitbizomány felosztása a földreform során most van folyamatban. „ . , . a fennálló jogszabályok értelmében az ingatlanok közadóterhéért mindig a tényleges birtokos szavatol" — fejti ki Nagy István bíró és Hollósy Andor főjegyző — ezért intézkedésre van szükség. A vármegye 142 347 pengővel, a község pedig 111768 pengő pótadóval van érdekelve, ez mindkét állami szervre káros. Mivel a felosztott föld területe mintegy 18 000 hold, így általában egy holdra 30 pengő közteher esik. Az elöljáróság felhatalmazást kért a főispántól, hogy a hátralékot az új tulajdonosoktól, mint adóelőleget már most követelhesse, beszedhesse. „A súlyos anyagi következményekre való tekintettel kérjük előterjesztésünk mielőbbi érdemi elintézését" — fejezték be sok gonddal készített munkájukat az elsősorban cselédlakosú község vezetői. 251 Az adóbehajtás régi szabályait oly tökéletesen ismerő községi vezetők ugyanolyan figyelmet az új élet új törvényeinek megismerésére már nem fordítottak. Két hónapja jelent meg a magyar történelem egyik legsarkalatosabb jogalkotása; a nagybirtok megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló rendelet. Ennek 28. §-a szerint az új földhözjuttatottak tehermentes telekkönyvezett birtokot kapnak. Még e törvénnyé vált rendelet bevezetését sem olvassák el: „ ... a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi fejlődés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt." A boldogabb jövőjét jelentő földet még éppen csak elnyert cselédemberrel akarták az Esterházyak adóját kifizettetni, a demokratikus főispántól kértek „vxielőbbi érdemi elintézést" — hiszen a vármegye markát is nagy pénz ütötte volna, gondolták az új dombóvári községházán — hogy a herceg adósságát az elöljáróság „már most követelhesse, beszedhesse." A megye vezetői, mint láthattuk a felhozott példákból, nem így gondolkoztak. A pénzügyigazgatóság, az addig a szegényeknek rettegést jelentő adóhivatalok, jegyzői irodák igyekeztek és sikerrel jó munkát végezni és az átmeneti nehézségek leküzdésében a rájuk hárult feladatokat megoldani. Bölcsen és humánusan, valóban demokratikusan gondolkoztak, döntöttek a megyei 327
