Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
sította egyben, hogy az egyes községekben élő nyíltvízi kishalászok névjegyzékét állítsák össze és május 15-ig hozzá terjesszék fel. 1 * 53 Cser Sándor emlékiratában említi a halászok ügyét. A földművelésügyi minisztérium a halász-bokrok szervezésére egy kormánybiztost nevezett ki. ö — az 1970-ben írt emlékiratában nevére nem emlékszik — elmondta neki, hogy a halászgazdák nem akarják tudomásul venni az idők megváltozását és mindenben akadályozzák a szervező munkát. Ez az értesülés adta meg a gondolatot a szövetkezeti forma létrehozásához. Terveit a minisztérium előzetesen elfogadta. „Hejh halászok, halászok, de megörültek — írja a hetvenöt éves volt főispán emlékiratában — a bátaiaknak csak a felszerelést kellett kiegészíteni és azt megszerezték a kendergyártól.""''' Cser Sándor előadását maga a Magyar Közlöny igazolja. Május 7-én kelt a 2.390 1945. VII. A. FM. számú körrendelet a természetes vizek és tavak halászatának szabályozásáról, melyet a Magyar Közlöny május 29-i számában közölt. Éppen egy hónappal azután, hogy a Tolna megyei főispán hatásköri területén ideiglenesen szabályozta ezt a kérdést.""' A földművelésügyi miniszter rendelete a megyei és városi törvényhatóságok kötelességévé tette, hogy vizsgálják felül a területükön működő halászati társulatok tevékenységét, szükség esetén állítsanak élükre ideiglenes vezetőséget. A társulatok a helyi rendőrhatósággal együttműködve szüntessék meg az orvhalászatot. Ellenőrizzék az eddig megkötött bérbeadásokat és gondoskodjanak, hogy a jövőben ilyen szerződések a halászati társulatok beleegyezése nélkül ne történjenek. Adjanak meg a törvényhatóságok vezetői minden segítséget a halászati társulatok vezetőségének. Végül a minisztérium összefoglaló jelentést kért. Az 5.600/1945. FM. sz. rendelet, a 600-as rendelet III. végrehajtási utasítása 1945. június 4-én kelt és a Magyar Közlönyben június 7-én jelent meg. Az V. fejezet 29. §-a a halászati jogról szól. „Az elkobzott, illetve megváltozott ingatlanhoz fűződő halászati jog, továbbá a meder tulajdonjoga állami tulajdonba megy át." A volt tulajdonosok halászati jogát ezzel megszüntették, viszont a halászati jog további gyakorlását állami engedélyhez kötötték a területeken. Egyelőre a 600-as rendelet meghozatala előtti időben kötött halászati haszonbérleti szerződések érvényét a rendelet fenntartotta. m E két rendelet ismertetése, a Szekszárdi Halászati Szövetkezet idézett alapító iratai és Cser Sándor visszaemlékezése alapján megállapíthatjuk, hogy a nyílt vizek halászati jogának szabályozása először Tolna megyében történt meg. A szervezési forma szövetkezeti, a halászgazdákat a kizsákmányolási lehetőségtől megfosztotta, a kishalászok önállóságát a szövetkezeti forma keretei között megteremtette. Jogi szempontból hézagpótló szabályozás volt, mert sem a 600-as rendelet, sem az első két végrehajtási rendelet a kérdést nem rendezte. A két e kérdést érintő miniszteri rendelet jóval a főispáni határozat után keletkezett. Ugyancsak kiemelkedő a megyei határozatban a joganalógia, amikor az a földreform elveire épül, ugyanakkor a régi törvényi rendelkezés szerint, mely a meder jogot a parti birtok elválaszthatatlan tartozékaként fogja fel, a felsőbb állásfoglalást megelőzve a tartozéknak a fődolog jogi sorsával azonos helyzetéből kiindulva döntött. Igen helyes a hivatkozás a jogforrás, ebben az esetben az Ideiglenes Nemzeti Kormány programjáról, valamint addigi intézkedéseiről a jogszabályalkotó feltételezett szándékaira építeni az indoklást. A nyílt vizeket az ismert koncepciók alapján nemzeti tulajdonnak kellett minősíteni. 317
