Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

a vetőmagkérdés különösebb nehézségeket nem okozott: egyrészről a szovjetek részére adandó szolgáltatásból, másrészről az egyes uradalmakban megmaradt, valamint felvásárolt készletekből a földek bevetését meg lehetett valósítani. Itt megint egy sajátos probléma megoldása nehezítette a kérdést. Egyes terményeket, főleg ipari növényeket a nagygazdaságok termeltek. A földreform után szükségessé vált ezeknek a növényeknek kis- és középgazdákkal való termeltetése. A zsírhiány leküzdésére az olajosmagvak, elsősorban a napraforgó termelését népszerűsítették.

1

" A dohánytermelést az előző évi szerződések fenntartásával kívánták biztosítani, akik ezt nem vállalták — tekintettel a dohánytermelés fontosságára, a gyakorlatban szerzett szakismeret jelentőségére — a főispántól személyesen írt felszólítást kaptak a termelés intenzív folytatására.

108 A dohánytermelés népszerűsítésére a földműveseknek megengedték, hogy saját szükségletükre előzetesen kiváltott engedély alapján 200 db dohánypalántát ültessenek.

157 A cukorrépa-termelés fokozásánál, helyesebben biztosításánál az alispán nem követte a Somogy megyei példát. A kaposvári Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara javasolta, hogy minden gazdát területének 2 %-án cukorrépa-termelésre kötelezzenek. A kötelezés helyett gondoskodott ennek népszerűsítéséről.

1

'

8 A dobszövegek így az ingyen mag, a leadandó répamennyiség mázsája után megjáró 2 kg cukor alapján hívják fel a gazdákat e megyében előttük ismeretlen terményfajta meghonosítására.

1

'" A napraforgótermelésre már erőteljesebben kívánták a gazdákat rábírni. Az 5 holdnál kisebb birtosok szegélynövényként, az 5—10 holdasak a terület 5 %-án tartoztak ezt főnövényként termelni. 16

° A megcsappant állatállomány folytán előálló húsellátási gondok enyhítésére a főispán javasolta a házinyúl tenyésztését.

1

"

1 Az értékesítés terén is megoldhatatlan problémák voltak. Elsősorban Dunaföldvár környéke, de a megye más részein is jelentős gyümölcs- és zöldségtermesztés folyt, ennek felvevő területe zömmel Budapest volt. A főispán erre fel is hívta a budapesti kormánybiztos és a kereskedelmi miniszter figyelmét, a szállítás azonban a vasút és a hajózás szünetelése miatt csak gépkocsival lett volna lehetséges, ezt pedig az országos szervek biztosítani nem tudták.

162 A halászat kérdése megyei, de országos szempontból különös figyelmet érdemel, mert a természetes vizeken folyó halászat országos rendezése Tolna megyei elképzelés és próba alapján történt. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak Cser Sándor főispánnak. A Szekszárdi Halászati Szövetkezet 1945. április 15-én tartotta alakuló közgyűlését, melyen 9 tag vett részt. A szövetkezet céljai és az alapszabályok ismertetése után a szövetkezetet megalakítottnak jelentették ki. Háromtagú igazgatóságot, egy, a városi vezetőség által kijelölendő számvevőségi ellenőr részvételével háromtagú felügyelő bizottságot választottak, majd az elnökséget felhatalmazták a további szükséges lépések megtételére. Az elnök, Miszlay József zárszavában a szocialista munkaközösség szellemében való együttműködésre szólította fel a tagokat. Az elnökség a jegyzőkönyvet és az alapszabálytervezetet jóváhagyás végett a főispánhoz felterjesztette. Ebben a felterjesztésben kifejtik, hogy a szövetkezet megalakításával létrehozták a hivatásos kishalászok érdekvédelmi és munkaközösségét. „Célunk — írják a felterjesztésben —, hogy az elnyomott kishalászokat zsellérségükből felszabadítsuk és általuk nemzetgazdasági szempontból oly fontos halászati termelést a lehető legmagasabb fokra emeljük." Az előterjesztés alapján a főispán 1945. április 315