Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
Lehetetlen nem észrevenni ebben a célkitűzésben munkásság uralmát akadályozó törekvést, a népi szervek forradalmi tevékenységét háttérbe szorító próbálkozást. Az említett május 27-i ülésen Szeder Ferenc még tovább ment ennél. Egy pár mondat az újságból: „Pártunk a magántulajdon alapján álló demokráciát akarja" . .. „Eddig úgy néztek bennünket, mint a fizikai munkások pártját. De ez csak sajnosnak mondható." . . . „A Szociáldemokrata Pártnak szüksége van az értelmiségre, mérnökre, orvosra, jogászra, művészre, sőt még a papokra is, de csak a Krisztus igéit hirdető papokra." 2 * Mindezeket éppen egy hónappal azután mondotta el Szeder Szekszárdon és nyilván másutt is a megyében, hogy a két párt nyílt levelet intézett valamennnyi szervezetéhez és tagjához. 39 Ez a nyílt levél leszögezte, hogy az ország felemelkedésének alapja a munkásság összefogása, a munkásosztály egységének biztosítása — a sorok között érthetően a munkáshatalom megteremtése — mert a reakció és a nyilas métely gyökereit csak így lehet kiirtani. Az alapvető probléma megyénkben éppen ebben a „gyökérirtásban" nyilvánult meg — legalábbis a rendelkezésünkre álló anyagunk ismeretében. A munkásság, a munkásosztály, a munkás— paraszt szövetség, az értelmiség valóban haladó részének szelektálása, egy munkáspártba való bekapcsolódásának politikai feltételeit a megye SZDP-s vezetői nem látták tisztán. Nem is láthatták, mert telve voltak csak formai jelek alapján munkásnak mondott, valójában tőkés, vagy tőkés érdekeltségű elemekkel. Ezekre még a munkásarisztokrácia meghatározása is túl enyhe fogalom és inkább a kapitalisták, a polgári demokrácia hívei voltak. Jellemző, hogy Cser Sándor főispáni kinevezése után nem sokkal Klein Kálmán az SZDP soraiban tűnik fel, annak megyei titkára, majd a központi vezetőség jelölése alapján nemzetgyűlési képviselője lett. Mindez azonban elsősorban a megyei és egyes községek helyi vezetőségére érvényes, ezt nem győzzük hangsúlyozni. Ha az SZDP által rendezett népgyűlések szónokai az elvek tisztánlátásának olykor teljes hiányáról tettek tanúbizonyságot, az őket hallgató és a pártban felsorakozott valóban munkás tömegek mind a népi demokratikus fejlődés kérdéseivel, mind pedig a két párt akcióegységének történelmi szükségességével teljesen tisztában voltak. A nemzeti bizottságokban, az igazolási eljárásoknál, a népbírósági munkában elsősorban az üzemi bizottságokban tudatos és célirányos tevékenységet fejtettek ki, s ettől már csak egy lépés volt a vezetés tényleges átvétele, a tagság megtisztítása, melyet valóban az akcióegység jegyében vittek végbe. A Kisgazdapárt tevékenysége megyénkben sajátosan alakult, bizonyos mértékben — megítélésem szerint — éppen ellentétes jellemzői vannak, mint az SZDP imént ismertetett tevékenységének. A kisgazdapárt megyei vezetői: dr. Dulin Jenő, Taksonyi János, Szenthe Ferenc a felszabadulás előtt is a párt élén álltak, kettőjük országgyűlési képviselő is volt. Számukra a Horthy-korszak parlamentjében elfoglalt ellenzéki pozíciójuk, az SZDP-vel a felszabadulás előtti együttes munkájuk, sőt az utolsó időszakban a Békepárttal, tehát a kommunistákkal való együttműködés már eleve talajt jelentett a koalíciós együttműködésben való aktív részvételre. Antifasiszták voltak, ellenezték a német érdekeket kiszolgáló kormányok politikáját, a német megszállás terrorja nemcsak pártjukat, hanem személyüket is érintette. Az időszakunkra eső kormány- és népfrontpolitikát helyeselték. A földreformmal alapvetően egyetértettek, bár a „200 hold" politikát, már csak a számottevő középgazdák 297
