Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

egyben azoknak az osztályharcoknak a története is, amelyeket a munkásosztály szövetségben a parasztsággal, a kizsákmányoló osztályokkal elsősorban a földbirtokos és nagytőkés osztályokkal, azok maradványaival és az őket kiszolgáló kispolgári pártokkal vívott a forradalmi átalakulások végrehajtásáért, a fejlődésnek a proletárdiktatúra, a szocializmus felé vezető előrehajtásáért."

32i Ugyanezt a gondolatsort erősíti Nemes Dezső is: „A nemzeti bizottságok a kormányprogram végrehajtását elősegítő politikai szervek maradtak: a függetlenségi front pártjainak helyi együttműködését valósították meg és segítették elő a tömegek mozgósítását az újjáépítési feladatok megoldására. Mindez együttjárt a tömegek politikai aktivitásának és öntudatának fejlődésével."

320 Balázs Béla szerint a munkásosztály és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrája ebben az időben átfogóbb és szélesebb erőt jelentett, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A Magyar Kommunista Pártnak a forradalmi demokratikus diktatúrában vitt vezető szerepe és súlya nagyobb volt mint részaránya. A nemzeti bizottságok tehát az eltiltó kormányrendelet ellenére a közigazgatás operatív helyi vezetésének jogát minden esetben megőrizhették, amikor arra szükség mutatkozott.

328 E meghatározásokkal mind közelebb jutunk ahhoz, amit a december— január hónapokban felszabadult területek nemzeti bizottságainak tevékenysénél mértékül lehet felhasználni. Nem értünk egyet — a fentiek alapján úgy vélem jogosan — a „forradalmi" nemzeti bizottsági elméletekkel, melyek a Dunától keletre és nyugatra folyó ilyen bizottsági tevékenység között történelmi alapokon nyugvó minőségi különbséget látnak. Balázs Béla egyes külföldi nemzeti bizottságok harcos múltjából levezetve a magyarországi formációt, a dolgozó tömegek jelentős részének politikai elmaradottságában és a fasizmus ideológiai fertőzésében látja, mely lehetővé tette a reakciós és fasiszta elemek között. Ezt az álláspontját dunántúli viszonylatban meg is toldja: „Mindez természetesen kihatott a nemzeti bizottságok egy részének tevékenységére is, különösen a dunántúli paraszti megyékben, ahol — a fentebb érintett okok következtében — a reakciós fasizált befolyás is mélyebb gyökeret vert."

237 E gondolatsort egyébként kitűnő munkájában tovább folytatja, amikor megállapítja, hogy a forradalmi és demokratikus hagyományok a tiszántúli és az alföldi nagy mezővárosok munkájában már a legelején és nagyobb, eredményesebb tevékenységet bontakoztatott ki „mint pl. a dunántúli nemzeti bizottságok jelentős része, amelyekre sok esetben már működésük elején ránehezedett a horthysta főszolgabíró, vagy jegyző (később a kisgazdapárti főispán, vagy alispán) és fékezte, a megalkuvás irányába terelte működé süket."

32s Alapvetően tévesnek tartjuk mindkét megállapítást. Forradalmi hagyományok és öntudat tekintetében Tolna megyében sem volt hiba. Azonban az október 15-től a felszabadulásig Tolna megye hat kemény hetet a Szálasi uralom alatt élt végig. Ez a rendszer viszont önmagától, de a terület elvesztésének lehetőségétől még kegyetlenebbé vált. A megye teljes személyi és anyagi bizonytalanságban volt és rettegve kellett számolnia e megye lakosságának azzal, hogy a németek kivonulásuk előtt a jugoszláviaihoz hasonló cselekményeket visznek végbe. Amikor a megye határát a szovjet csapatok elérték, a Tiszántúl teljesen, a Duna—Tisza köze nagyrészben felszabadult és a szovjet csapatok parancsnokságainak jóindulatú támogatása, iránymutatása mellett e területek lakossága, a kommunistákkal és a haladó erőkkel az élen, valóban megkezdhettek egy teljesen új helyi jellegű gazdasági, társadalmi és politikai rendezést. Amikor Tolna megye ennek lehetőségét elérte, a nemzetgyűlés és a kormány megalakult 256