Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
Több súlyos ütközet eredményeként november 13-án a németek — a seregeik teljes megsemmisítését megelőzendő — kénytelenek voltak kiüríteni a dunaföldvári hídfőt. A hídfőállásért folyó küzdelem befejezéséről a TASZSZ 1944. november 14-én tette közzé a hadi jelentést: „Tegnap és ma elkeseredett harcok folytak a Duna folyó melleit. Kecskemét városától nyugatra. Ebben a körzetben az ellenség megtartotta kezében a Duna keleti partján levő hídfőjét. Jól megerősítve Solt városát és Dunaegyháza nagyközséget, a németek úgy számítottak, hogy egy alkalmas pillanatban oldalba támadják csapatainkat, amelyek a Budapest felé vezető úton harcolnak. A szovjet csapatrészek rajtaütésszerűén megtámadták az ellenséget és betörtek Solt városába. Az ellenség helyőrségét megsemmisítették. A Dunán átigyekvő német és magyar katonák százai fulladtak a folyóba. Miután felszámolták az ellenségnek a Duna keleti partján levő hídfőjét, csapataink nagy zsákmányt ejtettek. 1200 hitleristát ejtettek foglyul." 1 '' A szovjet győzelem eredményeként befejeződött megyénk keleti határvonalán az arcvonal kiépítése. A hadi jelentések és a visszaemlékezések szerint a dunai arcvonalon több alkalommal is erős tüzérségi párbajt vívott a szovjet és a fasiszta német—magyar hadsereg." Amíg a német—magyar haderő főleg ágyútűzzel támadta a szovjet parti védelmet, addig a szovjet hadsereg főként az aknavetőket használta eredményesen a domb vonulatok között kiépített német—magyar állások ellen:' 1 ' A tűzpárbaj igen sokszor súlyos károkat okozott a lakosságnak. A német —magyar seregek ugyanis gyakran a lakott területeket használták fel fedezékül. Épületek, vagy az utcákat átszelő lövészárkok voltak a tüzelőállások, vagy a megfigyelőpontok. Onnan zúdítottak tüzet a szovjet állásokra, ha a túlsó parton mozgást észleltek. A szovjetek emiatt kénytelenek voltak lakott — vagy esetleg kiürített — településeket is lőni. A folyam partján teljesen, vagy részben kiürített utcasorok húzódtak. A becsapódó lövedékek sok épületet megrongáltak. A lakosság köréből is többen életüket vesztették. Tolnában főleg Gerjen, Paks és Dunaföldvár volt ilyen „frontváros". A 3. Ukrán Front már 1944 szeptemberében megkapta az utasítást, hogy a belgrádi hadművelet sikeres befejezése után azonnal folytasson támadó tevékenységet a Vajdaságon át a Duna irányába," keljen át a folyamon és vegye birtokába a Budapesttől délre fekvő területeket. A belgrádi hadművelet sikeres megvívása után a 3. Ukrán Front parancsnoka, Tolbuhin marsall megkezdte erőinek átcsoportosítását a megadott irányba. Eleget téve a parancsnak, 1944. november 7-én — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján — Apatinnál, november 9-én pedig Batinánál, nem várva meg a front összpontosításának befejezését, megkezdte az átkelést/ 8 „A 3. Ukrán Front parancsnoka a helyzet mérlegelése alapján elhatározta, hogy nem várja meg a front csapatainak teljes összpontosítását a megindulási körletben, de még csak az egész 57. hadsereget sem, egyedül a 75. lövészhadtesttel megkezdi az átkelést a Dunán."'' 3 A parancsnoki elhatározás mellett szólt az, hogy az 57. hadsereg 75. lövészhadtestével szemben viszonylag kis erők helyezkedtek el, valamint az a körülmény is, hogy november első felében nem kellett attól tartani, miszerint az ellenség jelentősebb erőket csoportosíthat át a baranyai háromszögbe. Erőit ugyanis lekötötték a 2. Ukrán Frontnak Budapest körzetében végrehajtott akciói. 00 23
