Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

szervekkel kapcsolatot tudott volna teremteni. Bár az illegális Kossuth rádió már a Szálasi-hatalomátvétel után részletes harci utasításokat adott a pártszervezésre, a népfront kialakítására, a nemzeti bizottságok megszervezésére és a tervszerű ellenállás és szabotázs megszervezésére, ezek a hírek a megyébe alig jutottak el. A szekszárdi ellenállási mozgalom tagjai — mint maguk is írták — elsősorban a nyugati rádiók adásait hallgatták. Ozorán a szabad Kossuth adó sugárzását is hallgatták. Létesítettek ugyanis egy légvédelmi figyelőállást a község határában, amelyet rádióval is felszereltek. A figyelőállomásra egy őrmester parancsnoksága alatt 17 idősebb, már katonai szolgálatot teljesített helybeli lakost rendeltek ki. A mintegy 10—15 főnyi illegális kommunista sejt tagjai közül Kovács Ferencet és Őri Jánost is ide osztották be. Éjszakai szolgálatuk alatt hallgatták a Kossuth adó műsorát és így ők tájékoztatták elvtársaikat. Az itt kapott utasítások szerint a felszabadulás előtti napokban, amikor az Ozorán nagyon tevékenyen működő Festetich-féle nyilaspárt tagjainak akciójától tarthattak, valamennyien kihúzódtak az erdőbe.

8 Szórványos, hasonló rádióhallgatásokról tudunk, ezek a nyilasterror miatt csak szűkebb körben terjedtek el.

9 Ennek következménye az volt, hogy a Tolna megyei kommunisták és szimpatizánsaik a párt megalakításában és szervezésében hosszú ideig irányítás nélkül álltak és saját elgondolásaikra voltak utalva. Kik voltak, akik számításba jöhettek az első pártszervezetek megalakításánál? Elsősorban az 1919-es kommunisták és szocialisták közül azok, akik rnég életben voltak és koruk, valamint egészségi állapotuk megengedte, hogy ilyen tevékenységet végezzenek. Motorjaik voltak az alakuló pártszervezeteknek azok a kis létszámban levő illegális kommunisták, akik a felszabadulás idejére falujukba vissza tudtak kerülni, vagy az internálás és büntetőszázadba küldés elől megmenekültek. Az alakuló pártszervezetekhez sokan kapcsolódtak a nácizmus üldözöttéi és azok, akik a nácizmus vérengzéseit, parancsuralmi rendszerét és elnyomását megelégelték. Szekszárdon formálisan 1944. december 6-án alakult meg a pártszervezet. A megalakulást már a felszabadulás napján elhatározták. Megtárgyalták annak lehetőségét, összegyűjtötték a számításba vehető leendő párttagokat és amikor Davidov kapitány, a városparancsnok megérkezett, megkapták tőle a pártalakításra szóló engedélyt. Az 1919-es veteránokat Klein Ádám és Ribling Lajos, az ellenállási mozgalmat Dániel Béla és Senye Sándor, az illegálisan működő kommunistákat Scherer Sándor képviselte és alapító tag volt Szabó Ádám, aki az ellenállási mozgalmat igen tevékenyen segítette. Rajtuk kívül Kohányi-Szabelli Károly, Pekari István és Tamás József voltak az első párttagok. Vezetőséget választottak maguk közül a legtapasztaltabbakból, napokon belül gondoskodtak igazolvány kinyomtatásáról és ezt már december 6-án az alapító tagok között szét is osztották.

10 A kis létszámú pártszervezet azonnal munkához látott. „Kiáltvány Szekszárd Város Dolgozó Népéhez" kezdetű, és a Molnár-nyomdában előállított falragasszal zászlóbontó nagygyűlést hirdetett 1944. december 17-re. A gyűlés színhelyéül a városháza nagytermét jelölték meg.

11 „A Magyar Kommunista Párt tolnavármegyei Szervezete keserves idők után legnehezebb helyzetben ragadja kezébe és bontja ki a vörös lobogót." így kezdődik a falragasz szövege. A fasizmus tetemrehívása után így folytatódik: „Ezt a megkínzott várost gyáván elhagyták vezetői, elmenekülve hűtlenül 162