Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5
A repülőtér felderítése megkövetelte a Szekszárdon állomásozó csoporttól, hogy a szomszédos Öcsényben is szervezzen egy kisebb bázist, amely az összeköttetést biztosítja Szekszárd és a repülőtér között. Az összekötő — Pásztor Péterné — azt a feladatot kapta, hogy olyan csendőrökkel vegye fel a kapcsolatot, akik a repülőtér körzetében teljesítenek szolgálatot, németellenesek, s közülük 2—3 személyt szervezzen be a csoport tevékenységi körébe. E nem mindennapi feladatot eredményesen oldotta meg az összekötő. Három személyt sikerült megnyernie a repülőteret őrző magyar csendőrök közül, akik Pásztorné közvetítésével kapcsolatba kerültek a szekszárdi csoport vezetőivel. Ezek a személyek rendszeresen közölték Szekszárddal a repülőgépek számát, azok fegyverzetét, a repülőtér védelmére szolgáló fegyverek elhelyezését, a raktárak feltöltöttségét stb. Az információik mindig frissek, hitelesek voltak, annál is inkább, mert saját tapasztalataik alapján számolhattak be megbízóiknak a repülőtér helyzetéről. Az információkat — ma még ismeretlen személy közbejöttével — Senye Sándor továbbította a szövetséges hatalmakhoz. Ma még nem bizonyított, de több tényező együttes összevetésével valószínűsíthető, amit a csoport tagjai visszaemlékezéseikben többször is hangsúlyoznak, hogy a csoport által továbbított adatok felhasználásával intéztek támadást 1944 augusztusában a nyugati szövetséges hatalmak repülőgépei az őcsényi repülőtér ellen. Az 1944. október 15-i események és a fegyveres ellenállási kísérlet megszervezése A csoport vezetői kezdettől fogva igyekeztek fegyvereket szerezni — mindenekelőtt önvédelmi célból, valamint az esetlegesen szökni szándékozó munkaszolgálatosok részére. A fegyverszerzésnek hosszabb időn át csupán egyetlen járható útja volt: Pók Imre. A hadnagy azt a feladatot kapta Senyééktől, hogy a csoportot fokozatosan lássa el kellő mennyiségű fegyverrel. Pók kész volt teljesíteni ezt a megbízatást. „Pók Imre hetenként egyszer, de volt rá eset, hogy hetenként kétszer is tudott fegyvert szerezni számunkra."'" — írja visszaemlékezésében Senye Sándor. Arról is említést tesz Senye, hogy megbízható forrásokból értesültek a baranyai háromszögben végrehajtott partizánakciókról is. Ezért elhatározták: megkísérlik a kapcsolatok felvételét velük, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy tőlük fegyvereket kérjenek. 1 ' Ez a terv meghiúsult, mert nem találtak érintkezést a partizánokkal. A Pók Imrétől szerzett fegyvereket — többségük 7.65-ös pisztoly és mintegy másfél tucat gyalogsági puska volt — a Mérey utca egyik pinceomladékában helyezték el. Ide rejtették el a lőszert is. 33 Ezek a fegyverek, lőszerek természetesen illegális úton jutottak az ellenállási csoport birtokába. A. fegyverek beszerzésének másik forrása váratlanul nyílott meg a csoport előtt, s ez összefüggött Horthy 1944. október 15-i proklamációjával. Horthy kiugrási kísérlete meglepte a csoportot. Váratlanul olyan fegyverszerzési lehetőségre nyílott alkalom, amit csak titkon mertek remélni. Ügy érezték — s ez a visszaemlékezéseikből egyértelműen kiderül —, eljött a nagy alkalom a hatékony cselekvésre: mert hiszen eddig a magyar uralkodó osztályok és az államgépezet a Szovjetunió elleni hadviselést tartotta legfontosabb feladatának, 15
