Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
gyár fasiszta hadsereget, katonailag meg kellett, hogy szállja az országot. A Szovjetunió magasabbrendű társadalmi, politikai berendezkedéséből következel*., hogy a fasiszta Magyarország katonai megszállása az ország lakosságának a politikai, katonai, társadalmi elnyomás alól való felszabadulását hozta el, ez az ország demokratikus erőinek előretörésében realizálódott. . . Gondolkozó ember előtt nem, lesz kétséges, hogy — folytatja Somlyai — a szovjet hadseregnek nemcsak joga, hanem kötelessége volt biztosítani a hai*coló hadsereg katonáinak ellátását, sebesültjeinek gondozását, óvó intézkedéseket kellett tennie a hadsereg hátbatámadása ellen, igényt tarthatott a civil lakosság munkájára a hadtápvonalak helyreállításánál és nem mondhatott le a közigazgatás ellenőrzéséről sem, helyesebben szólva, csak szemmel tartásáról, hogy esetleg ott nehogy érdekeit sértő intézkedések születhessenek." A helyi szovjet parancsnokságok ténykedése azonban nemcsak a fenti parancsok kiadására, az abban foglaltak végrehajtásának ellenőrzésére terjedt ki, hanem ennél sokrétűbb volt. Tanulmányunk további fejezeteiben alig lesz olyan progresszív tényezőről szó, melyeknek valóra váltásához a katonai parancsnokságok hathatós segítséget ne adtak volna. A katonai parancsnokságok munkáját két oldalról ítélhetjük meg. Egyik vonatkozásukban katonai intézkedések a hadicselekmények sikerének biztosítása érdekében, másik vonatkozásukban — és ez a tartalmi lényeg — politikai tevékenység munkájuk: a fasizmus elleni harc s ennek alapja a felszabadulásban megvalósuló humanizmus. Lenin sokat foglalkozott egy XIX. századbeli katonai teoretikus: Carl von Clausewitz porosz vezérőrnagy „A háborúról" című hadtudományi munkájával. 8 " E könyv „Háború a politika eszköze" c. fejezetéhez azt a megjegyzést fűzte Lenin, hogy ez a munka legfontosabb része. 81 Az oroszok oldalán Napóleonnal szemben harcoló — hazája seregéből önként kilépett — porosz tiszt, e fejezetben fogalmazta meg a hadtudományban először azt a realitást, hogy a háború nem más, mint a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. Clausewitz álláspontja az, hogy a hadviselés és maga a háború alárendelt viszonyban van a politikával. A politika törvényei határozzák meg a hadviselés részére a katonai célokat. 82 Lenin e megállapításhoz a következő megjegyzést fűzte: „A háború — az egész egy része — az egész = a politika."'' 3 A Szovjetunió politikája a II. világháborúban — szövetségeseivel együtt — a fasizmus megsemmisítése volt. A diplomáciai eszközök eredménytelensége után, az agresszív támadás visszaverését követően a politika eszköze, a háború, a leigázott országok felszabadítását, a hitlerizmusnak saját hazájában történő megsemmisítését kapta feladatául. Logikus tehát egy múlt századbeli, polgári hadtudós szerint is, hogy a katonai funkció ellátása a Vörös Hadsereg részére is a Szovjetunió politikájának más — Clausewitz szerint — erőszakos eszközökkel való megvalósítása volt. Erre az erőszakos eszközre a Szovjetuniónak csak addig volt térben és időben szüksége, ameddig nem nyílt lehetőség a politikának nem erőszakos megvalósítására. E — véleményünk szerint — politikán belüli formaváltozást valósították meg a katonai parancsnokságok. A „hadi idők törvényei" szerinti felelősség terhe alatt kiadott parancsok, rendelkezések, intézkedések a háború által megkívánt szigor azonban a fasizmussal szemben és azt letörve a demokráciát, a nemzeti függetlenséget, a minden embert egyaránt megillető fizikai és lelki szabadságot, mint a Szovjetunió politikáját valósították meg. A lakosságban ezek a rendelkezések általában megnyugvást keltettek. Megnyugvást keltett maga a parancsnokság létezése is. A háborús helyzet, a csa149