Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

zettek bejelentésére,

67 a rádiók, katonai anyagok beszolgáltatására

08 többször jelent meg rendelkezés. Ezek az állandó jellegű parancsnokságok a felszabadulást közvetlenül követő napokban települtek. A szekszárdi megyei, járási és városi parancsnok, Davidov gárdakapitány, mind az első parancs keltezése,

69 mind pedig a visszaemlékezések szerint december 4-én már szolgálati helyén volt. A tamási járás állandó parancsnoksága december 6-án kezdte meg működését, Babin őrnagy, a bonyhádi járási parancsnok visszaemlékezése szerint november utolsó napján,

70 Solymár Imre megállapítása alapján december 7-én érkezett.

71 E pár napos eltérésre Babin őrnagy visszaemlékezése szerint az adott alapot, hogy hivatalos ténykedését pár nappal érkezése után kezdte meg. Ezt a pár napot arra használta fel, hogy megismerkedjék a járás viszonyaival, kapcsolatot létesítsen a kommunistákkal és a haladó szellemű, demokratikusan gondolkozó személyekkel és csak a tájékozódás után kezdte meg a járás életének irányítását szolgáló tevékenységét.

72 Mielőtt az állandó székhellyel bíró parancsnokságok további tevékenységét tárgyalnánk, szükségesnek látszik, hogy az eddigieket összefoglalóan értékeljük. A frontparancsnokság kiáltványa megállapította és deklarálta a Vörös Hadsereg kettős funkcióját: A német-fasiszta haderő megsemmisítését és az ország felszabadítását a fasiszta-nyilas uralom alól. E kettős funkció ellátása elválaszthatatlan volt a felszabadított területek lakosságának, termelőeszközeinek a hadicélok érdekében való igénybevételétől, a lakosság magatartásának bizonyos mérvű szabályozásától. Tolna megyében ennek a feladatnak végrehajtására a frontparancsnokság külön parancsnokságokat létesített. E parancsnokságok közül kiemelkedő jelentőségűek azok, melyek az akkori közigazgatási beosztásnak megfelelő területi hatáskörrel létesültek. E parancsnokságok megyei, járási, városi, egyes kivételes esetekben községi parancsnokságként működtek. Ezekhez csapattestek nem tartoztak, csupán kis létszámú rendfenntartó egységek. A velük egyszintű állami és népi szervekkel tartották a kapcsolatot. Ahol ilyen letelepült parancsnokságok működtek, a harcoló, felvonuló, pihenő és átvonuló alakulatok és szovjet katonai személyek a lakossággal csak az állandó parancsnokságon keresztül érintkeztek. Ez a kapcsolatfenntartási mód a Dunától keletre fekvő országrészekre nem volt jellemző. Itt általában a nagyobb csapattesteken belül alakultak hasonló jellegű és feladatú parancsnokságok, melyek a kiküldő seregtesttel együtt, vagy azt követve távoztak és az érkező újabb egységek más hasonló parancsnokságokat hoztak létre. A megye felszabadulása idején a hadiesemények következtében a Duna hadászati záróvonallá vált, az attól keletre fekvő területeken a katonai parancsnokságok általában rövid idő alatt megszűntek. A Dunától nyugatra fekvő terület viszont hosszú ideig, az európai háború befejeződése után is katonai érdekből más elbírálás alá esett. Ennek következtében létesítette a Vörös Hadsereg főparancsnoksága kiválasztott tisztek vezetése és közreműködése alatt az állandó jellegű és elsősorban közigazgatási funkciót ellátó parancsnokságokat.

73 Ha az eddig hivatkozott és általános vonatkozású parancsokat formai szempontok szerint vizsgáljuk, a következő megállapításokat tehetjük meg: 1. A parancsok egy része központi kiadvány: 1/IIL, l/IV., 2/IL, 2/III. jelzésű parancsok. Az l/IV. és a 2/III. jelzésű parancsok a központi kiadványok magyar szövegű részének helyi utánnyomásai. A többi parancs helyi kiadású, 146