Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vált lehetségessé. Ugyancsak tilos volt, a hatósági közegeket kivéve, nem zsidónak a gettó területére belépni. Ezután szabályozzák a vásárlási jogot, melynek elismerten embertelen rendelkezései tudottak. Előírta a rendelet a gettókban levők foglalkoztatását, így a nőknek elsősorban a gettó belső tisztaságával kellett foglalkozniuk. A férfiak és a 14 éven felüli fiúgyermekek csoportosan gettón kívül is alkalmazhatók voltak munkára, de csak úgy, hogy nem zsidóktól szeparálva legyenek. A külső munkákat az illetékes rendőrhatóságnak be kellett jelenteni, ez a szabályok betartását ellenőrizni tartozott. Intézkedett a rendelet névjegyzék elkészítéséről, térképvázlat készítéséről és reggeli jelentésről. Megállapította az alispán, hogy a rendeletek végrehajtásáért a főszolgabírák, illetve a polgármester felelősek.

92 További központi intézkedéseket tettek a gettók kialakításával kapcsolatban. Május 3-án a Közellátási Hivatal távirati jelentést kért az alispántól a járásokban és a városban élő és zsidónak tekintendő személyekről. Az ügy előadói ívén szerepelnek a bemondott adatok, ezeket most összehasonlítjuk az 1941-es népszámlálás felekezeti adataival: Bejelentés népszámlálás Bonyhádi járás 1268 1301 Dombóvári járás 740 732 Gyönki járás 495 523 Paksi járás 1291 1293 Tamási járás 514 564 Szekszárdi járás 389 535 Járások összesen: 4697 4948 Szekszárd város 402 437 A megye összesen: 5099 5385 A korábban közölt és a gettóban történő elhelyezés alapjául szolgáló adatok szerint a megye községeiben 4790 zsidónak tekintendő személy élt. E szerint a táblázat szerint, mely pár nappal a gettózás végrehajtása előtt készülhetett 4697 ezeknek a száma. A kettő között 100 fő különbség van, melyet aligha lehet most már megindokolni. Ha viszont az 1941-es népszámlálás adataihoz viszonyítjuk a megye községeiben élő és a rendelet szerint zsidónak tekintendő lakosságot, e szerint az adatszolgáltatás szerint 251 személlyel kevesebb került összeírásra. Sajnos ez a létszámváltozás sem magyarázható teljes pontossággal. Az 1941-es népszámlálási adatokból le kell számítani a kivételezetteket, a természetes elhalálozást és a már nyilvánosságra hozott frontveszteségeket. A májusban végrehajtott összeírásban nem szerepelnek a munkaszolgálatot teljesítők, hiszen aekik gettóba vonulni nem kellett. Ezek száma ma már megállapíthatatlan. Bizonyos szaporulatot is tekintetbe kell venni az 1941-es adatokhoz viszonyítva. Sokan költöztek a bombázások megkezdése előtt és főleg a bombázások hatására vidékre. Ilyen adat nem egy merült fel. Akinek sikerült, a német megszállást követően is igyekezett Budapestről és a nagyobb városokból vidékre kerülni. Olyan adatunk sem maradt, amely a gettóba bevonult és ott ténylegesen élő zsidóságról ad számot, így a fajüldöző törvények alá esők létszámát megyei viszonylatban csak hozzávetőleges pontossággal lehet megállapítani. A 102