Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
vén s megharczotván az mi püskásinkat megsebesétvén 25 barmokat vöttek el. _.;**'• A tizenöt éves háború ideje alatt a Duna és a Sárvíz menti török erősségek őrségének létszáma a XVI. század közepéhez viszonyítva kissé megemelkedett, majd a béke helyreálltával ismét csökkent. 2 " 8 A pusztításokat is kiheverte a terület, nem állt be végzetes törés KTolna életében. Mutatja ezt az a tény is, hogy 1613-ban Tolna városában vízvezetéket (!) építettek, amelynek készítéséhez Körmöcbányáról hívtak mestereket. 2 " 9 A királyi Magyarországgal viszont egyre inkább meglazultak a kapcsolatok. Megtagadták az adófizetést, ami azért is érthető, mert az egyre súlyosbodó török terheket is nehezen tudták elviselni, s az oszmán birodalomban krónikussá váló pénzromlás is sújtotta őket. így érthető 1615-ben a csanádi püspöknek a budai pasához intézett panasza arról, hogy addig jobbágyai mindig feljöttek az adóval még Tolnából is, most azonban nem akarják földesuruknak elismerni. Ezért kérte a budai pasát, hogy küldje föl hozzá a csanádi püspökség jobbágyait. 270 A palotai vár 1617. évi urbáriuma is azt mutatja, hogy a legtöbb helységtől nem tudták behajtani az adót, viszonyaikról tájékozatlanok voltak. 1617re mindössze kilenc adózó falva maradt Palotának Veszprém és Fejér megyében, Tolnában egy sem. Az összeírás szerint „Possessiones olim ad arcem Palota spectantes quae modo desertae habentur... Felegres ... Maducza, Guirken, Bykach, Dorogd, Tolna, Zent Georgj .. ," 271 Az 1631. évi török adóösszeírások szerint Apor 6000 akcsét, Szentlőrinc 4000, Kajdacs 14 000, Borjád 8494, Bika 8000, Beles 5999, Szent Miklós 5999, Ebes 4500 akcsét fizetett. 272 A XVII. század középső harmadára vonatkozóan egyelőre szinte teljesen hiányoznak az adatok. Annál többet tudunk az 1660-as évekről. Evlia Cselebi és Ottendorff Henrik jóvoltából nemcsak a Duna mente és a Sárköz jelentősebb helyeinek leírása maradt ránk, hanem még vázlatos térképeik is rendelkezésünkre állnak. 273 > A Duna mentén D-re tartó Ottendorff a megyéből először Földvárt írta le; nagy mezőváros, palánkrendszerű erődítménnyel, a Dunához közel, s egy falu is van mellette. A törökök, cigányok, rácok és magyarok lakta városnak török vendégfogadója is volt. A falut és a mezővárost is magas kerítés és mély árok vette körül a kóborló hajdúk elleni védelem céljából. 274 Paksot is palánk vette körül három oldalról, negyedik oldalát a Duna határolta. A vendégfogadó és a mezőváros a palánkon kívül helyezkedett el. Ekkor már nagy pusztításokon mehetett át, mert Ottendorff kis, faluszerű helynek írta le, amelyet néhány rác és keresztény magyarok laktak. 273 Tolnáról a keleties túlzásairól ismert Evlia Cselebi és a meglehetősen objektívnek látszó Ottendorff leírása nagyjából megegyezik. Az 1660-as években a város már sokat veszíthetett régi fényéből: „Meglehetősen nagy és kiterjedt hely ez; valaha szépnek kellett lennie, aminthogy sokan városnak is mondják és magasztalják. így a házak is még elég tiszták, ha silányabbak is... a lakosok... Majdnem mind a kálvinista vallást követik..." — írta Ottendorff. 276 Evlia nyolcvan házról tett említést, melyeket keresztények laktak. A XVI, században épült török fürdő az ő korában már romladozott, távol volt az úttól is, ezért nemigen használták. 277 A palánk a várostól Ny—ÉNy-ra volt, emelkedettebb helyen, kőből, ül. fából és sárból készült falakkal, száraz árok74
