Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

5VCi lehet ennek az oka? A jövedelmek összetételének egybevetése adja meg erre a választ. Tolna megye K-i felének helységeinél ugyanis megfigyelhető, hogy a 20 000 akcsénél kevesebb adót fizető helységek általában kertek, a gabona-, len-, kendertermelés, méhkasok, sertések, bárányok után adóztak s ezek mellett a must, ill. bortized jelentéktelen. A 30—40 000, sőt 100 000 akcsén felüli összeget fizető települések pedig a must és bor után a többi adónemet többszörösen felülmúló összeget adóztak — ez jelentette tehát a fenti nagy adótöbbletet a javukra. A számok kiterjedt és nagyarányú szőlőtermelésről tanúskodnak. 1565/66-ban Paks 115 614 akcse adójából a mustra 95 065 akcse jutott, Szentgyörgynél (Dunaszentgyörgy) 32 833-ból 14 415 akcse. Bölcske és Ebes esetében szintén hasonló volt a helyzet.

247 Viszont az olyan helységek, mint az erősen vizenyős határú Madocsa, vagy a Sárvíz környéki falvak, kevés bort termeltek — valószínűleg csak saját szükségletükre. A fenti nagy adót fizető helyek pedig az elpusztult szomszédos falvak szőlőit is összevásárolva igen jelentős szőlőgazdálkodást folytattak. A népesedés további alakulását vizsgálva a szekszárdi vilajetből 1572/73ból ismeretes a következő összeírás, amely szerint a legnépesebb Szekszárd volt 60 családfőjével. De a gyorsabb ütemben fejlődő és török helyőrséggel általában nem rendelkező (tehát szabadabb) sárközi és Duna menti nagyobb települések ezt a számot szinte mind jelentősen felülmúlták.

248 A Sárvíz mente D-i részének települései viszont még Szekszárd mellett is eltörpültek. A legnépesebb Harc lehetett 35 családfővel, a többi még ezt sem közelítette meg (Palánkon 21, Fehérvízen 19, Szentmiklóson 15 családfő fizetett adót).

249 Északabbra már valamivel nagyobb lélekszámú falvakat találunk: Kajdacs 32, Bikács 29, Kápolna 23, Agárd viszont csak 11, Hídvég 10 adózó családfőt jelentett.

250 A simontornyai szandzsák fejadója is ismeretes ebből az időből. Általában emelkedett a családfők száma, ami inkább az adózók körének kiterjesztését és az adóalap változását jelenti, mintsem a tényleges lélekszám növekedését.

251 Simontornya város Gáspár és Szent György városrészében 47 családfő, Felegresen 30, Bikádon 34, Uzdon 21, Aparon 9, Pálfalván 18, Szentlőrincen 9 családfő fizetett adót.

252 Tolna megye szinte egész K-i fele ugyanakkor a palotai magyar vártartományhoz tartozott, oda is fizetett adót, meg a töröknek is. De a török fejadó-összeírással közel egyidőben készült magyar urbárium azt mutatja, hogy a palotaiak sokkal kevésbé voltak tájékozottak egyes falvak állapota felől, mint a törökök, ill. a legtöbb helyről képtelenek voltak behajtani az adót!* A század első felében a megye legnagyobb része — főleg a D-i fele — magyar részről a szigeti várhoz tartozott. Ennek vitézeitől rettegett az egész környék, talán még jobban, mint a töröktől, mert az adó behajtásában még azoknál is könyörtelenebbek voltak.

254 A megye É-i fele, majd Szigetvár elestével minden megkaparintható rész — melyet ellenőrizni tudtak — Palota váráé lett.

265 A portyákon azonban nemcsak a fönti két vár katonái vettek részt adóbehajtás, ill. sarcolás, stb. céljából, hanem szinte egész É-Dunántúl végbeli hadinépe. Előfordult, hogy a győri huszárok Tolna városáig száguldoztak. 1556 őszén a devecseriekkel, tihanyiakkal együtt vetettek lest például Tolnaszentgyörgy és Paks között. 1579-ben és 1589-ben pedig a palotaiakra és más végházbeliekre panaszkodott a budai pasa: „... ím minap jsmeg az zökzardi bek 72